A külföldi munkáltató által Magyarország területén kiküldetés keretében foglalkoztatott harmadik állambeli munkavállalók társadalombiztosítási jogállását és ehhez kapcsolódóan a szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettséget mutatja be a HR&Munkajog.

Biztosítási kötelezettség

Hazai szabályok alkalmazása

A magyar társadalombiztosításban való részvétel törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező. A biztosítottak egyéni járulékokat fizetnek, melyek alapján szerezhetnek jogot saját maguk és hozzátartozóik javára az egyes társadalombiztosítási ellátásokra. A harmadik állambeli kiküldött munkavállalókra azonban kivétel szabályok érvényesülhetnek.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 11. § b) pontja alapján nem terjed ki a biztosítás a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és külföldinek minősülő munkavállalóra, ha a munkavégzésre kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, feltéve hogy e munkavégzés a két évet nem haladja meg. Ez a rendelkezés ismételten nem alkalmazható ugyanarra a munkavállalóra, ha az előző magyarországi munkavégzés befejezésétől számítva három év nem telt el.

A fenti jogszabály 2012. január 1-jétől hatályos, ezt megelőzően a harmadik állambeli kiküldöttek esetében nem volt időbeli korlátja a biztosítás alóli mentesülésnek, azaz a kiküldetés teljes időtartama alatt nem kerültek be a magyar társadalombiztosítási jog hatálya alá. 2012. január 1-jétől a várhatóan két évet meghaladó munkavégzés esetén az egyéni járulékfizetési kötelezettség a belföldi kiküldetés legelső napjától fennáll. Átmeneti rendelkezés alapján a 2012. január 1-je előtt megkezdett kiküldetések, kirendelések, munkaerő-kölcsönzések esetén a kétéves időtartamot 2012. január 1-jétől kellett számítani.

2013. novemberi jogszabály-módosítás alapján az átmeneti rendelkezés úgy változott, hogy a 2013. január 1-je előtt megkezdett kiküldetések, kirendelések, munkaerő-kölcsönzések esetén a kétéves időtartamot 2013. január 1-jétől kellett számítani, így a biztosítási kötelezettség legkorábban 2015. január 1-jével jött volna létre.

A jelenleg hatályos Tbj. 65. § (1) bekezdése szerinti átmeneti rendelkezés alapján a 2013. július 1. előtt megkezdett kiküldetések, kirendelések, munkaerő-kölcsönzések esetén a kétéves időtartamot 2013. július 1-jétől kell számítani, és a biztosítási kötelezettség legkorábban 2015. július 1-jével jön létre.

Egy 2014. január 1-jétől jelenleg is hatályos törvényi kiegészítés, a Tbj. 11/A. § (1) bekezdése alapján e harmadik állambeli munkavállalók mentesülhetnek két évet meghaladóan is a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól, ha

a) a kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés kezdetekor előre nem látható olyan körülmény következik be, ami alapján a magyarországi munkavégzésük ténylegesen vagy várhatóan két évnél hosszabb időtartamúvá válik, és

b) ez a körülmény a magyarországi munkavégzés kezdetét követő legalább egy év után következik be, amelyet a munkavállaló nyolc napon belül bejelent az állami adóhatóságnak.

A kiegészítő rendelkezés szerint a két évet követő egyéni járulékfizetési kötelezettség alóli mentesülés nem érinti a – külön törvényben meghatározott – szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettséget.

A fentebb leírtakat röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és külföldinek minősülő munkavállaló, ha a munkavégzésére kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, legkorábban 2015. július 1-jétől válik biztosítottá és lesz köteles járulékfizetésre, feltéve, hogy a munkavégzés nem haladja meg a két évet.

Két évet meghaladó munkavégzés esetén is időkorlát nélkül mentesülhet a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól olyan körülmény miatt, amely a munkavégzés kezdetkor előre nem volt látható, a munkavégzés kezdetét követő legalább egy év után következik be, és további feltétel, hogy a munkavállaló ezt bejelentse az adóhatóságnak.

Nemzetközi egyezmények alkalmazása

A nemzetközi egyezmények szabályai elsőbbséget élveznek a hazai szabályokkal szemben, ennek alapján a munkavállalók biztosítási kötelezettségének megállapítása főszabályként az egyezményben leírtaknak megfelelően történik.

Magyarország egyre több, az Európai Gazdasági Térségbe nem tartozó harmadik országgal köt szociális biztonságról szóló egyezményt, de még érvényben vannak egyes régebbi teljes körű szociálpolitikai egyezmények is.

Amennyiben nincs egyezmény – illetve van egyezmény és az úgy rendelkezik, hogy adott esetben Magyarország szabályait kell alkalmazni –, akkor a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség megállapítása és teljesítése a Tbj. szabályai szerint alakul.

A teljes körű szociálpolitikai egyezmények közül a magyar–szovjet egyezmény és a magyar–jugoszláv egyezmény van már csak hatályban, melyek Oroszország és Ukrajna (valamint a szovjet utódállamok más tagállamai), illetve Macedónia és Koszovó tekintetében alkalmazandóak. Általánosságban elmondható, hogy ezen egyezmények alapján a kiküldött munkavállalók időkorlát nélkül a kiküldő munkáltató székhelye szerinti államban maradnak biztosítottak.

Magyarország az alább felsorolt hatályos szociális biztonsági egyezményeket kötötte, melyek azonos elvekre épülnek, de minden esetben az adott egyezmény rendelkezései szerint kell a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget elbírálni. Ezek a következők: magyar–ausztrál, magyar–bosnyák, magyar–montenegrói, magyar–indiai, magyar–japán, magyar–kanadai, magyar–québeci, magyar–moldovai, magyar–mongol, magyar–koreai és a magyar–szerb szociális biztonsági egyezmények.

Az egyezmények a kiküldetés időtartamát eltérően határozzák meg annak vonatkozásában, hogy a kiküldetés kezdetétől számított mennyi ideig marad a kiküldő munkáltató telephelye, székhelye, bejegyzett irodája szerinti államban biztosított, azaz nem kerül át a biztosítotti státusz a munkavégzés helye szerinti államba. Nézzük meg egy példán keresztül!

A Magyarország és Japán között létrejött – 2013. évi CLII. törvénnyel kihirdetett – szociális biztonságról szóló Egyezmény alapján, amennyiben egy a japán jogszabályok hatálya alá tartozó és Japán felségterületén székhellyel rendelkező munkáltatóval (a továbbiakban: japán munkáltató) munkaviszonyban álló munkavállalót a munkáltatója Magyarország területére munkavégzés céljából kiküld, s erre a munkavégzésre tekintettel a japán munkavállaló további munkaszerződést nem köt, a munkavállaló kizárólag a japán jogszabályok hatálya alá tartozik, úgy mintha Japán felségterületén végezne munkát, feltéve, hogy a kiküldetés tervezett időtartama várhatóan nem haladja meg az öt évet.

Amennyiben a kiküldetés időtartama meghaladja az öt évet, Magyarország és Japán illetékes hatóságai, a munkavállaló és a munkáltató közös kérelme alapján egy alkalommal megegyezhetnek abban, hogy a munkavállaló a japán jogszabályok hatálya alatt maradjon. A kiküldetés teljes időtartama azonban a hosszabbítással együtt sem haladhatja meg a hat évet. Ez alól az egyezmény rendelkezése alapján a munkavállaló és a munkáltató közös kérelmére az államok illetékes hatóságai egyes személyek érdekében kivételeket engedélyezhetnek. Az egyezmény hatálybalépése előtt kezdődő kiküldetések esetében a kiküldetés időtartamát úgy kell tekinteni, mintha az a hatálybalépés (2014. január 1.) napján kezdődött volna.

A munkáltató és a munkavállaló kérelmére a japán illetékes hatóság által kijelölt összekötő szerv igazolja, hogy a munkavállaló a japán jogszabályok hatálya alá tartozik. A magyar szabályok szerinti járulékfizetési kötelezettség megállapításához az szükséges, hogy a magánszemély a Tbj. szerint biztosítottnak minősüljön.

A Magyarország és Japán között hatályos szociális biztonsági egyezmény alapján a japán kiküldött munkavállalók 2014. január 1-jétől kezdődően legalább öt évig, hosszabbítás esetén hat évig nem válnak biztosítottá a japán biztosítotti jogviszony igazolás birtokában, ezért ezen időtartam alatt nem kötelezettek Magyarországon járulékfizetésre.

Forrás: munkajog.hu