Néhány év alatt majdnem a duplájára nőhetett a létminimum összege Magyarországon a magas infláció következtében, a szakszervezetek épp ezért javasolják a minimálbér és a garantált bérminimum összevonását, amivel egy csapásra ledolgozható lenne a magyar minimálbér 30 százalékos hátránya a régiós országokhoz képest.

Bár a Központi Statisztikai Hivatal 2015 óta nem közli a létminimumra vonatkozó adatokat, az elmúlt évek áremelkedései alapján manapság ismét jócskán a minimálbér felett lehet az az összeg, amelyből a minimális életszínvonal fenntartható Magyarországon.

A Policy Agenda legutóbb 2020-ra vonatkozóan becsülte meg a létminimum összegét, akkor ez  124 ezer forint volt, miközben a minimálbér nettója egy fő kereső esetén 107 ezer forintot tett ki. Tehát nem kell különösebb számítás ahhoz, hogy megállapítsuk: az azóta látott infláció miatt

ma valahol 170 ezer forint körül lehet a létminimum, ami brutális növekedés ahhoz képest, hogy 2018-ban még 94 ezer forint volt, tehát öt év alatt megduplázódhatott.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a KSH azért nem közli évek óta a létminimumra vonatkozó adatsorokat, mert a statisztikusok szerint a korábban használt létminimum-mutató alkalmatlan funkciójának betöltésére. A statisztikai hivatal ehelyett a szegénység és a társadalmi kirekesztődés mérésére helyezi a hangsúlyt, az ezekre vonatkozó kutatási eredményeket évenként közzéteszi a Háztartások életszínvonala címmel.

Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke a Világgazdaságnak elmondta, hogy hosszú éveken keresztül a minimálbér nem érte el az éppen aktuális létminimumot, először 2018-ban találkozott a két összeg, ami azért volt nagy szó, mert a megelőző húsz évben erre egyszer sem került sor. Azóta persze próbálták tartani ezt a szintet, de a magas infláció jóval érzékenyebben érintette a minimálbéreseket, ugyanis az ő fogyasztói kosarukban nagyobb arányban vannak jelen az élelmiszerek és az energiaköltségek, mint egy átlagos kereső esetében. Ez pedig nyilvánvalóan az ő lecsúszásukat eredményezi.

Éppen erről szól napjaink vitája a szociális partnerek között, hogy mennyi kompenzációt kapjanak 2023-ban a minimálbéren lévők. A cél az lenne, hogy a létminimum szintje alatt ne keressen senki

– véli a Munkástanácsok elnöke, emiatt forszírozzák már egy ideje a minimálbér és a garantált bérminimum összevonását. Emlékeztetett rá, hogy anno 2006-ban, amikor a mai rendszert bevezették, a munkanélküliség tombolt az országban, és a szakszervezetek valamilyen garanciát akartak adni arra, hogy ha valaki rendelkezik képesítéssel, annak valamilyen megbecsültsége legyen. Palkovics szerint ma már a piac átveszi ezt a szerepet, a munkaerő-hiányos közegben bevett szokás, hogy aki szakembert keres, az nem a minimálbért fogja megadni.

Ha a kettőt összevonnánk, azzal Magyarország a szégyenpadról lekerülhetne

– mondta a szakszervezeti vezető, aki szerint egy ilyen lépéssel le lehetne dolgozni a magyar minimálbér 30 százalékos lemaradását a régiós országokhoz képest. Ráadásul most az átlagkereset 42 százalékán áll a minimálbér, a garantált bérminimum 300 ezer forintos szintje viszont már megfelelne annak az igénynek, hogy az medián kereset 60 százalékát elérhesse a minimálbér.

Arra a kérdésre, hogy mekkora realitása van annak, hogy ebbe belemennek a munkaadók, azt mondta, ők is elgondolkodtak rajta, mivel szerinte leegyszerűsítené az életüket. Persze valamennyire meg is drágítaná a foglalkoztatást, ugyanakkor a szakszervezeti vezető szerint a minimálbéresek jelentős része valójában több pénzt kap zsebbe a munkáltatójától, csak a járulék összegét kellene befizetniük. „Itt nem arról van szó, hogy hirtelen meg kellene emelni a fizetéseket, ismerjük a piacot, durván ennyit adnak a minimálbéreseknek, csak feketén” – fogalmazott a szakszervezeti vezető, hozzátéve, hogy ezt azonban nem egy lépcsőben kellene megtenni, ki lehetne tűzni például egy hároméves céldátumot.

Forrás: Világgazdaság