Előző számunkban azt írtuk, tizenhatezer pedagógus írta alá a Miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárainak kiáltványát. Lapzártánkkor már huszonháromezren. Egy hét alatt sok minden történt: a szakszervezetek tüntetést szerveztek, a minap személyesen Balog Zoltán látogatott el a hermanosokhoz, ahogy utóbb fogalmazott, „kemény beszélgetésre”. A miniszter oktatási kerekasztal megalakítását javasolja, ahová leültetné a Nemzeti Pedagógus Kart, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, az MTA-t, a Magyar Művészeti Akadémiát, az iparkamarát, valamint meg nem nevezett szakmai érdekvédelmi és szülői szervezeteket is. De hol maradnak az aláíró tanárok képviselői, a többi érdekvédő, és mit tegyen a szakszervezet? Szalámizás indul? – olvasható a 168 óra ckkkében.

– Betelt a pohár, egyeseknél talán kell még pár csepp, mert nincs iskola, nincs az országban pedagógus, aki ne értene egyet a hermanos követelésekkel, csak legfeljebb a nevét nem meri adni hozzá – mondja Stamler Edit, a marcali Mikszáth Kálmán Utcai Általános Iskola tanára.

A magyar–ének szakos pedagógus harminc éve tanít, 53 évével a fiatalabbak közé tartozik a tantestületben. Művészeti tehetségeket kutat fel, szavalóversenyeket szervez, gyermek- és felnőttkórust vezet. Ő is aláírta a hermanosok „kiáltványát".

– Úgy sokkal nehezebb mozgósítani, ha a tanárok azt érzik, reménytelen a fellépésük. Ám ha a vezetés támogatja őket, aktívak lesznek. Nálunk is ez történt. Eleinte hárman voltunk, kifüggesztettünk a tanáriban egy cetlit, hogy lehet csatlakozni. Egyre többen bátorodtak fel, pár nap alatt szinte mindenki aláírta. Kell egy úttörő, aztán jönnek a többiek.

Stamler Edit azt mondja, a tanításra tették fel az életüket.

Évtizedekkel ezelőtt sem volt rajtunk ilyen nyomás, ennyi felesleges adminisztráció, pluszfeladat. Most még a portfóliómat sem írtam meg. Irdatlan papírmunkára megy el az idő, a kollégák nem tudnak korrepetálni, foglalkozást tartani. Feszültek, idegesek, mert képtelenek feltölteni az adatokat vagy épp csoportprofilt írni. Nem az ellenőrzés ellen vagyunk, de ne annak alapján ítéljenek meg, hogy ki mennyire fényezi magát. És miért ne mondhatnánk el erről a véleményünket? Elvégre demokráciában élünk. Hogy majd bosszút állnak? Én nem félek.

Vannak ellenpéldák is.

Több olyan pedagógussal beszéltünk Putnoktól Zalaegerszegig, akik azt mondják: a „helyi viszonyok" miatt félnek, hiszen az önkormányzat bárkit kicsinálhat. Kivárnak, megnézik, mi lesz a tiltakozás sorsa. „Felesleges az egész, Orbán nem az a meghátrálós típus. Majd megbosszulja, és csak rosszabb lesz. A végén még több terhet kapunk büntetésből a nyakunkba" – véli egyikük.

Hogy ne így legyen, ahhoz erős érdekvédelemre és az érintettek összefogására lenne szükség.

– A szakszervezetek elfogadottsága a tanárok körében nem a legjobb. Ennek több oka van – mondja Szűcs Tamás, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium Közalkalmazotti Tanácsának elnöke, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) Borsod megyei regionális ügyvivője. – Az a negyven év, amíg a szakszervezetek összefonódtak a hatalommal, nem tett jót a mozgalomnak. Nem elég erősek, amihez vezetőik hiteltelensége is hozzájárul. Elég kellemetlen, amikor csak arról lehet felismerni egy szakszervezetist, hogy a kedvezmények miatt kevesebb az órája. A szakszervezetek gyengesége a nemek arányára is visszavezethető. Hisz a férfiak kezdeményezőbbek, pedagóguskörben viszont a nők túlsúlya tapasztalható. Ráadásul a kollégák szkeptikusak, nem hisznek az érdekvédelemben. Szűcs Tamás szerint akad rendszerszintű probléma is.

– A Klik létrehozása óta nem a települési önkormányzatok a fenntartók, pedig a szakszervezetek náluk komoly eredményeket értek el. De ezt a szőnyeget kihúzták alóluk, így helyben már nem tudnak emblematikusan megjelenni.

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke szerint nagyon is kiveszik a részüket az érdekvédelemből. Pláne amiatt, hogy a kormány és a minisztérium egyelőre csak a szakszervezetekkel és a Nemzeti Pedagógus Karral tárgyal.

– A Miskolci Herman Ottó Gimnázium levelében a kollégák azokat a problémákat fogalmazták meg egy középiskolai tantestület szemszögéből, amelyeket a PSZ már tavaly november 24-én a Hogy érzed magad? Az igazság pillanata című rendezvényén. Százötven kolléga mondta el a tapasztalatát, mindannyian arccal, névvel vállalták erősen kritikus észrevételeiket. Nemcsak középiskolákból jöttek, hanem a köznevelés minden területéről. A fórum eredményeként levelet küldtünk Orbán Viktornak. Kértük, reagáljon, mert a kormány válasza befolyásolja a PSZ soron következő kongresszusának döntéseit – mondja Galló Istvánné. – Miután miniszterelnök úr nevében az államtitkár asszonytól csupán általánosságokat tartalmazó választ kaptunk, amit a kongresszus nem fogadott el, írtunk egy helyzetértékelést, egy listát és megoldásokat az azonnal megoldandó feladatokról, valamint egy határozati javaslatot, mely utasítja az elnököt, kezdeményezzen tárgyalásokat. Ha pedig azok nem lesz eredményesek, szervezzen tüntetést és sztrájkot.

A PSZ a minap harmadik alkalommal ment „borzasztóan nehéz" szakmai egyeztetésre az Emmibe.

– Mindez előkészítése a miniszter úrral szervezett plenáris ülésnek. Tudom, vannak olyan vélemények, hogy a tárgyalásaink csak időhúzásra jók, pedig ez új helyzet. A PSZ eddig nem fenyegetett sztrájkkal, most viszont a kongresszus döntést hozott róla. Tárgyalási pozíciónkat pedig erősíti a hermanos kezdeményezés. Most érnek össze a szálak – mondja Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke.
Sokan ezt késői felismerésnek tartják, úgy gondolják, hogy a szakszervezetek „elmossák a kontúrokat", és szakmai helyett politikai síkra terelik az eseményeket. „A miskolciak által elkezdett út, a közalkalmazotti tanácsok országos szövetségének felállítása jelenthet ellensúlyt a Klikkel és az oktatáspolitikával szemben" – jelentette ki múlt heti cikkünkben Pukli István, a Teleki Blanka gimnázium intézményvezetője.

– A demokrácia velejárója, hogy megfogalmazódnak a hermanosokéhoz hasonló gondolatok. Az viszont baj, ha azt hiszik: a szakszervezet a pártpolitika irányába viszi az eseményeket – véli Mendrey László, a PDSZ elnöke. – Tudomásul kell venni, hogy a közoktatás sorsát befolyásoló döntések a parlamentben születnek, vagyis a politika ebből kihagyhatatlan. Az pedig evidens, hogy ezt szakmapolitikával turbózzuk fel. Most arra kell figyelni, hogy ne hagyjuk magunkat megosztani, mert ebben profi a kormányzat. Ha Balog Zoltán nem teljes körű kerekasztalt hirdet meg, legyen annyi önmérséklet bennünk, hogy addig nem ülünk le, míg nincs ott mindenki. Meg kell találnunk az ideális medret a civil kezdeményezés, a szakszervezetek és a pártpolitika között.

Mások szerint ez a meder nem a szakszervezetek, hanem a Közalkalmazotti Tanácsok (KT) országos szövetsége lehet.

– Miskolcon és Budapesten valóban indult ilyen kezdeményezés – mondja Mendrey. – Azzal ugyanis, hogy a Klik átvette az intézmények fenntartását, megszűnt a vezetők önállósága, így a KT nem tudja gyakorolni a munkáltatóval kapcsolatos jogosítványait. Most a kezdeményezés tankerületi szintre emelkedne, ahol a munkáltatói jogokat a tankerület vezetője gyakorolja. De ne keverjük össze a szakszervezeteket és a tanácsokat. A KT az oktatás és a benne dolgozók körülményeivel foglalkozik, sztrájkot nem szervezhet. A szakszervezet pedig érdekvédelmi alakulat, jogosítványa, nyomásgyakorlási lehetősége tágabb. Ez két különböző irány, vigyázni kell, nehogy egymás ellen használják ki őket.

Gallóné éppen ezért tartja elhibázott lépésnek a szerveződést.

– Nem kellene tovább aprózódni, újabb szervezetet létrehozni, amelynek ma ráadásul a jogi háttere sincs meg. A törvény szerint ugyanis amíg a közalkalmazotti tanács a munkáltatóval együtt dönt, a szakszervezet a munkáltatóval szemben fogalmazza meg véleményét. Ahhoz pedig, hogy országos tanács jöhessen létre, törvényt kell módosítani. Nem hiszem, hogy a kormány ezt meglépi, és teret ad egy új szerveződésnek, amellyel egyeztetnie kellene.

Szűcs Tamás másképp látja.

– Nyakig benne vagyok a szervezkedésben – mondja. – Ez alulról jövő kezdeményezés, és jelenleg valóban semmi nem szabályozza, hogyan lehet összefogni az ország több ezer közalkalmazotti tanácsát. De a felvetésünket jogosnak találta a minisztérium, ezért jogászaink megfogalmazták a Központi Közalkalmazotti Tanács választási szabályzatát. Korábban tényleg helyben dőltek el a dolgok. De most, hogy az igazgatók jogkörét elvonták, a KT-k pedig intézményi szinten maradtak, nincs központi tanács, amely képes tárgyalni a Klik elnökével. Mi megszervezzük, összehozzuk. Akár egy hónapon belül létrejöhet a szervezet.

Tennivaló lenne bőven.

– A szakszervezet? Nulla. Azon kívül, hogy fél kiló szaloncukrot meg kétezer forintos ajándékutalványt kapunk tőle karácsonykor, több évtized alatt mást nem tett értünk. Közalkalmazotti tanács? Ugyan már! Papíron létezik. Mégis mibe lenne beleszólása? – szól az 58 éves Zilahiné Szepesi Enikő sommás véleménye.

A Gyöngyöstől néhány kilométerre fekvő Halmajugra kistelepülés cigány iskolájában, az Arany János Általános Iskolában tanít 37 éve.

 – A Kliktől lehetne félni, bár mi nem aggódunk, felénk nem tolonganak a képesített tanárok. Van, aki öt faluba jár tanítani. Én a felső tagozat mind a négy osztályában tanítom a magyart. Sok a beilleszkedési és tanulási nehézségekkel küzdő gyerek. A közepesen értelmi fogyatékosokat integrálták az osztályokba, ami egyszerűen lehetetlenség, mert képtelenek önálló munkát végezni. Aki ezt kitalálta, biztosan nem látott még gyereket – véli Zilahiné. – Korábban, ha probléma adódott valamelyik gyerekkel, simán megoldottuk. Hisz az iskola a polgármesteri hivatalhoz tartozott, gyorsan összeültünk: a jegyző, a polgármester, az igazgató, az osztályfőnök, a szülő, tetvesség esetén a védőnő is. Volt, hogy hívtuk a gyereket, ő meg azt mondta, „a tanárnőnek kitaposom a belit". Megoldottuk a helyzetet, hiszen helyben mindenki ismer mindenki. Most viszont a Klik irányít, ahonnan embert eddig kétszer fél órára láttam. Van egy vízfej Pesten, ahol a helyi ügyek megoldásában képtelenek segíteni.

S hogy miért írta alá a tiltakozást?

– Magamért, a fiatalabb kollégákért és a gyerekekért tettem. Hátha lesz értelme. Hiányoznak a lelkes pedagógusok, a szakma presztízse eltűnt. Nem lehet bírni sem. Annak, aki az egész napos iskolát összeállította, azt mondom, próbálja ki, hogy gyerekzsivajban van hét órán keresztül. Erre jön rá a töméntelen adminisztráció. Elviselhetetlen. Most próbálják betömni a szánkat, talán könnyítenek, levesznek rólunk két órát. De ez így kevés. A tüntetéssel meg az a bibi, hogy a kötelező szolgáltatást meg kell adni, a gyerekre akkor is vigyáznak az iskolában. Ha a doktornő nem képes rendelni, az ápoló bemenni a kórházba vagy az eladó kinyitni a boltot, mert nem tudja hova tenni a gyerekét, annak lenne súlya. De így nincs. Ha délután tüntetnek, azt mondják, majd megnyugszanak, hadd csinálják.

Az érdekképviselők mégis szervezkednek. Mert szerintük most más a helyzet.

– Tényleg elegük lett a pedagógusoknak, a fenyegetések ellenére kiálltak az érdekeiért. Mint egy gát, átszakadt az ellenállás – véli Gallóné.

Szűcs Tamás is így látja.

– Most nem fogják tudni felszalámizni a különböző csoportokat, átbillent a hangulat. Új elem, hogy a szülők is támogatják a mozgalmat, és a nem mindig pedagóguspárti társadalom is beállt mögénk.

Mendrey László szerint bár a kormányzat eddig megpróbálta agyonhallgatni az ügyeket, ez tovább már nem megy.

– Nagy a lázadás és az ellenállás. Balog miniszter is azt mondta, túltolták a biciklit. Én meg azt, hogy el is tolták. Méghozzá nagyon.

Forrás: 168 óra