Ismét a minimumfeltételek átszabásával biztosítaná – az OTH utódaként – az Emberi Erőforrások Minisztériumának országos tisztifőorvosi feladatokért felelős helyettes államtitkársága a kellő számú és képzettségű személyzetet a sürgősségi ellátó helyeken, értesült a MedicalOnline.

Lapunk úgy tudja, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal jogutódjaként immár a minisztériumban funkcionáló helyettes államtitkárság megbízásából az Emmi egyik főosztályvezetője informálisan már meg is kereste az Egészségügyi Szakmai Kollégium oxyológia – sürgősségi orvostan tagozatát ebben az ügyben. A tárca elképzelése az, hogy ahelyett, hogy megerősítené azt a jogszabályi kötelmet, amely szerint kizárólag sürgősségi, vagy oxyológus szakorvos vezethetné a kórházak sürgősségi betegellátó osztályain az ügyeletet, ezt más szakterület orvosainak is lehetővé tenné, ezzel megoldva a krónikusnak gondolt szakorvoshiányt ezeken az ellátó helyeken.

Inkább a minimumfeltételek meglétét kellene biztosítani, és azok betartását felügyelni – mondta megkeresésünkre dr. Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) elnöke, aki szerint a vonatkozó rendelkezéseket már a korábbi években is sokat puhították, egy újabb lazítás a betegek biztonságos ellátását veszélyeztetné; a sürgősségi szakma nem mehet a jelenleg érvényes feltételrendszernél alább, ezért határozottan elutasítanak minden ilyen irányú rendeletmódosítást.  

Jó lenne, ha a minisztérium végre előszedné a rendelkezésére álló adatokat, és nyilvánosságra hozná, hogy pontosan hány aktív oxyológus és sürgősségi szakorvos dolgozik a magyar rendszerben, mert erről egyelőre senki nem rendelkezik valid adatokkal – folytatta az elnök. Úgy vélte, az Állami Egészségügyi Ellátó Központban (ÁEEK) és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél mindenkit nyilvántartanak, ezeknek az adatbázisoknak összefésülésével az is nyilvánvalóvá válna, hogy egy szakorvos hány helyen dolgozik egyszerre.

A beteghez integrált akut ellátás felületén a tevékenységet egy sürgősségi szakorvos felügyeli, és a beteg mellett minden érintett, szükséges szakma szakorvosa megjelenik, ami egyben azt is jelenti, hogy egyikük sem váltja ki a másik szükségszerű jelenlétét vagy elérhetőségét – magyarázza Berényi Tamás, majd leszögezi:  ahol ez nem biztosított, ott nem szabad sürgősségi betegellátást végezni!

Pénz pedig elvileg lenne, hiszen márciusban megduplázták a sürgősségi ellátás finanszírozását, ami egészen pontosan azt jelentette, hogy az addig külön soron, bérkiegészítés címen érkező összegeket beépítették a finanszírozásba – emlékeztet az MSOTKE elnöke, aki szerint így lenne arra lehetőség, hogy minden műszakban ott legyen egy-egy szakorvos valamennyi SBO-n. Jelenleg közel 50 intézményben nyújtanak sürgősségi betegellátást, eszerint a folyamatos jelenlétre mintegy 300 oxyológusra vagy sürgészre van szükség, annyi pedig Berényi szerint bőven van. Kifejtette azt is, hogy a minimumfeltételek tervezett irányú módosításával a problémát nem oldanák meg, csak elfednék, ellenben újabbat és súlyosabbat generálnának.

Kérdésünkre, hogy a mi lenne a megoldás, úgy reagált, szemléletként és rendszerszinten kellene beépíteni a sürgősséget az akut betegellátási spektrumba, mert a modell izoláltan, egységek, szokványos osztályok szintjén nem működőképes. Döntéshozói szinten nem támogatott a képzés, így az utánpótlás biztosítása sem, ezért – a struktúrával együtt – nincs pozitív jövőkép.

Minden jelzés és kérés ellenére sem lett startégiai ágazat a sürgősség, pedig az MSOTKE már 2015-ben is megfogalmazott javaslatokat annak átszervezésére. Némi reményre adhatott okot ez év elején, hogy a Magyar Orvosi Kamara sürgősségi ellátást vizsgáló felmérésének eredményeként úgy tűnt, sikerült felhívni a döntéshozók figyelmét a terület problémáira. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter egy korábbi Kormányinfón arról beszélt, az ágazatért felelős Balog Zoltán erőforrás miniszter tárgyalóasztal mellé várja az érintett szervezeteket. Az MSOTKE már márciusban jelentkezett a miniszternél, mint „érintett szervezet”, de a tárcavezetőtől azóta sem kaptak választ.

Monitoring, eredmény nélkül

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (később Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ, jelenleg ÁEEK Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) kezelte azt az 500 millió forintos TÁMOP projektet, amely lehetőséget biztosított a Humánerőforrás Monitoring Rendszer (HMR) kialakítására. Ettől éppen azt várták, hogy validált adatok alapján követhetővé válik, hogy melyik munkavállaló hol és mennyit dolgozik az egészségügyben, illetve lehetővé teszi a szakpolitika számára  a munkaerő tervezését és szervezését. Hogy a HMR – a projekt 2015-ös lezárása óta – működne, arra egyelőre semmi nem utal, hiszen a szakpolitika – legalábbis nyilvánosan – a létszámkérdésekre nem tud érdemi választ adni. Ellenben az is elképzelhető, ha valóban választ adna a HMR arra, hogy hol, ki, és mennyit dolgozik, messze túllépve – a működés fenntartása érdekében akár csak papíron – az európai uniós munkaidő-normatívát, a politikának ismét a megoldhatatlannak tűnő valósággal kellene szembenéznie.

Forrás: Medical Online