– Kit érdekel, ha sztrájkolunk? Senkit. A hallgatókon kívül más nem nagyon veszi észre, és őket sem feltétlenül zavarja. Az embereknek az tűnik fel, ha a buszsofőrök sztrájkolnak. Annak van látszata. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy egy buszsofőr eleve többet keres, mint én. Ő fontosabb tagja a társadalomnak – ezt a gondolatmenetet még áprilisban hallottuk egy fővárosi egyetem fiatal tanárától. Azt követően, hogy Bárány Tibor, a BME GTK szociológia és kommunikáció tanszékének oktatója bejelentette: addig nem hajlandó tanítani, amíg a parlament nem vonja vissza a lex CEU néven elhíresült törvényt. A tanár a Közép-európai Egyetem ügyében ugyan teljes mértékben egyetértett az akkori tüntetőkkel, a sztrájkot mégis értelmetlennek tartotta. Bár a megmozduláshoz a béreknek semmi köze sem volt, reagálásából kihallatszott: az oktatókban egyre nagyobb feszültséget kelt, hogy lassan egy bolti eladó és egy kezdő sofőr is többet keres náluk – olvasható a Magyar Nemzet cikkében.
A téma azért került elő újra, mert buszsofőrjeinek külföldre vándorlása miatt a BKV épp a hónap elején adott ki közleményt arról: náluk már egy kezdő járművezető is nettó 200 ezer forint körüli fizetést kaphat. Kiemelték, hogy ez az összeg a munkában töltött évekkel növekszik, beosztástól függően elérheti a 350–400 ezer forintot is. Van még cafeteria, illetve családbarát juttatásként a két hozzátartozónak járó utazási igazolvány.
– Hol keresünk mi ennyit? Miattunk hol adnak ki ilyen közleményeket? Az egyetemi tanársegédek bruttó fizetése alig haladja meg a kezdő sofőrök nettóját. Az adjunktusok, docensek sem keresnek sokkal többet, havi 300 ezernél magasabb összeget nem nagyon visz haza senki – emeli ki az oktató. Hozzáteszi, a tanársegédek bére a bolti pénztárosokéval egyezik meg: az Aldi bruttó 230 ezres fizetése abszolút versenyképes az övékkel. Alapvetően
nem az a gondjuk, hogy más szektorokban emelkednek a bérek, hanem az, hogy a keresetek nem állnak összefüggésben azzal, hogy ki mennyi energiát fektetett abba, hogy az adott hivatást vállalni tudja.
Hogy mekkora tudásra tett szert, mennyire képezte magát.
Hasonlóképpen látja a helyzetet kollégája. – Mi az egyetemen olyan tudást szerzünk, amellyel piaci viszonyok közt is könnyen kapunk munkát. Főleg mostanság. Ez nemcsak azokra vonatkozik, akik a felsőoktatási képzőhelyeken dolgoznak, hanem a középiskolai tanárokra is. A vezetők ott is ugyanígy szenvednek, nem találnak munkaerőt. Vannak tanárok, képzik őket, de amint szembesülnek vele, hogy mennyi pénzért és milyen viszonyok közt kellene dolgozniuk, más utat választanak. Vagy rengeteg maszek munkát vállalnak az oktatás mellett, ami csak jobb esetben nem megy a képzés rovására – mondja az oktató. Ugyan ő nem vállal másodállást, de szinte minden kollégája ezt teszi. – Pedig tanítani úgy jó, ha csak ezzel foglalkozunk. Új egyetemi jegyzetek, tankönyvek alig jelennek meg, a tanárok is kevésbé tudnak így készülni. Ez érződik a kutatásokon is – magyarázza.
A középiskolákban sem mennek különbül a dolgok, amit egy másik pedagógus érzékeltet lapunkkal. – Nálunk az is feszültségeket szül, hogy a pedagógusi bértábla 2015-től elszakadt a minimálbértől, és azóta lényegében nem változott. A pedagógus-életpályamodell nem jelent semmit.
Én bruttó 350 ezer forint körüli összeget keresek, ami nagyon magasnak számít, de csak azért van így, mert az informatikusi diplomám mellett van pedagógusi szakvizsgám és jó pár év szakmai tapasztalatom is. Másrészt a minősítési rendszerben átjutottam a pedagógus II. kategóriába. Tovább viszont nem fogok küzdeni, mert nem látom semmi értelmét. Az elvárások irreálisak, nincs időnk ilyesmivel foglalkozni. Korábban 22 óra volt a kötelező óraszám, most a helyettesítések miatt 24-28 óra. Az órákra készülni is kell – mondja a tanár. Hozzáteszi, tudomása szerint kollégái 140 ezer forintos nettó béreket kapnak kézhez, ami elkeserítően kevés. A pedagógus nem sajnálja a BKV-sofőröktől a magasabb fizetést, mint mondja, az ő munkájuk is nagyon felelősségteljes, rengeteg ember biztonságáért felelnek, ezt honorálni kell. Egyedül azt fájlalja, hogy a tanárokkal senki nem törődik, a szakmabeliek nincsenek megbecsülve sem az óvodákban, sem az általános és középiskolákban, sem az egyetemeken.
– Óriási a pedagógushiány. Hiába hangoztatják, hogy felfutóban a pedagógusképzés, az semmit nem jelent.
Ha végez 10 pedagógus, közülük legalább kilenc biztosan nem ezen a területen fog elhelyezkedni. Vagy ha munkába is állnak, egy éven belül elhagyják a pályát
– emeli ki a tanár. Hozzáteszi, ennek oka nem csupán a bérekben keresendő, az csak egy tényező a sok közül. Rengeteg az elvárás, rosszak a munkakörülmények, a tanárokat egyszerre nyomja az iskola, a szülő, miközben a gyerekekkel is küzdeniük kell. A nyelveket is beszélő fiataloknak komoly csáberőt jelent a piaci környezetben való munkavállalás, de már egyre több 50 év fölötti tanár is gondolkodik ezen, pláne ha informatikával foglalkozik vagy olyan reál tárggyal, amelyet az IT-szektorban is használni tud.
– Idősebb informatikus kollégától is hallottam, hogy a tanárok minősítési rendszere miatt nagyon el van keseredve. Sok-sok éve tanít, és valahogy úgy fogalmazott: nem akar részt venni ebben a megalázó procedúrában, ami az életpályamodellel jár, inkább átmegy a versenyszférába. Lehet, hogy sokaknak hihetetlenül hangzik, de a helyzet az, hogy ott sem kell jobban szétszakadnia, mint az iskolában – érzékelteti a helyzetet a pedagógus. Hozzáteszi, ő amiatt lehet nyugodt, mert férje nem tanárként dolgozik, így nem igazán számít, hogy mennyit visz haza. Szerencsés helyzetben van tehát. Viszont az nem lehet elvárás, hogy minden tanárnál ez legyen a felállás.
Forrás: Magyar Nemzet
