Egy ágazati adónyi pénzt kér a szakszervezet, legalább 11 milliárd forintot. Bubenkó elnök nem szereti a sok diákmunkát. Kell-e majd elégséges szolgáltatás? Szabályozást is akar nyomni a KDFSZ? – írja a Blokkk.

A Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének ügyeiben mindig is elsőként és nagyon jól értesült (félreértés ne essék, ez egyáltalán nem baj, minden újság szokott jól értesült lenni valamiben, ettől színes a hírvilág, az esetek egy részében unalmas hivatalos közleményekkel szemben) Magyar Idők számolt be arról, hogy augusztus 10-én megalakult az áruházlánc dolgozóit képviselő sztrájkbizottság, akár sztrájk is jöhet. Bubenkó Csaba, a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke el is mondta követeléseik lényegét a Magyar Időknek. Természetesen azzal nem lehet baj, hogy a szakszervezet többet akar adni a dolgozóknak, sőt, a munkaerőhiány okozta bajok felhánytorgatásában sok igazsága is van. Kérdés persze, hogy mindez mibe is kerül, forintban kiszámolva, hiszen ez lenne a követelések lényege, amire építve, ha van rá pénz, javulhatnának a munkakörülmények. És vajon van-e rá pénz?

Bubenkó Csaba, a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke

Lassacskán döcög a Tesco szekere

2013-ig visszatekintve - együtt nézve az időszakot - 6%-kal tudta emelni bevételeit a Tesco. A legkisebbet 2015-ben lépte, éppen a vasárnapi boltzár időszakában, 0,7%-ot, viszont 2016 már jobban sikerült, 3,6% volt a növekedés üteme. Ez utóbbi ütem az élelmiszeres boltok 3%-os országos átlagánál jobb, a teljes kiskereskedelem 4,8%-os üteménél rosszabb, ráadásul a többi multi lánctól kisebb-nagyobb mértékben elmarad. Végül is annyi pénze van a Tesconak, ami egy kereskedő életében az árrést (az eladott és beszerzett áru értéknek a különbségét) jelenti, a szakszervezet is csak ebben turkálhat. Az árrését végül csak 2016-ban tudta növelni a Tesco, akkor viszont 6%-kal:

Bérpénzek: a tét

A bérköltségek közel kétmilliárd forint körüli emelkedése mellett a létszám 2013-tól közel kétezer fővel csökkent, a cég éves beszámolói szerint. Az izgalmas nyilván az lenne, hogy a fizikai dolgozók bére miként változott, de erről nem hozott nyilvánosságra részletes adatokat a Tesco, csak 2016-ról. Azért ez is valami, hiszen a KDFSZ követeléseinek tétje ezekből már megbecsülhető. Tény ugyanakkor, hogy az elmúlt években az összességében alig mozduló árbevételek és árrés mellett a cég összes (tehát fizikai és szellemi, teljes és részmunkaidős) dolgozóinak átlagosan számolt havi jövedelme azért emelkedett, nem is keveset, 2013-hoz képest 16%-kal, 2016-ban pedig egy év alatt majdnem 10%-kal (de azt azért tudni kell, hogy az átlag sok mindent el is takar): 

Ennyit kér a szakszervezet

Bubenkó elnök forintosítható követelései a következők (meg kell jegyezni, hogy van olyan is, amelyik pontosan nem forintosítható, de azért pénzbe kerül):

- Szeptember 1-jétől a Tesco valamennyi munkavállalója esetén az idei és a tavalyi évhez képest a bértömeg növekedésének éves szintje érje el a 25 százalékot.

Nos, ez éves szinten 11,9 milliárd forint, a jelenlegi létszám mellett.

- Szeptembertől valamennyi áruházban emeljék meg 15 százalékkal a rendes foglalkoztatotti létszámot. Az áruházi létszámról nincs külön adat, ezért ebben az esetben a teljes munkaidős fizikai állomány vehető alapul egy becsléshez (amiben ugyan más, például raktári dolgozók is benne vannak, de a nagyságrendet ez csak kis mértékben befolyásolja, főleg, ha később kiderül, hogy ott is kell létszámemelés).

 Ez közel 1.500 főt jelent, a 25%-os béremeléssel ennek költsége 5,2 milliárd forint

- Ha ez nem megoldható, akkor az élőmunka hiányát a dolgozók helyzetét könnyítő korszerű technikai megoldásokkal pótolják. Ehhez a műszaki berendezések bruttó értékét legalább 33 százalékkal kellene emelnie a cégnek, olyannyira korszerűtlenné váltak mostanra a munkavégzés technikai körülményei. 

Hát, hogy milyen technikai eszközökre gondol a szakszervezet, azt nem tudni, de a mérlegadatok szerint a műszaki berendezések, gépek, járművek bruttó értéke a legutóbbi pénzügyi fordulónapon (február 28-án) 127 milliárd forint volt, az értékcsökkenési leírás pedig 110 milliárd forint. A kettő különbsége már a nettó érték, tehát a szakszervezet egy 42 milliárdos értékről is beszélhet, ami meglehetősen húzós összeg lenne és nem nagyon van egyensúlyban a választási lehetőséget jelentő 5,2 milliárd forintos bérköltséggel. Ezzel az összeggel nem is érdemes számolni, többek között azért sem, mert egy nagyobb léptékű műszaki váltásnak és az elszámolásnak sok egyéb feltétele is van.

-  Az árufeltöltő, pultos, pénztáros, raktári alaptevékenységekben a kölcsönzött, vagy az alvállalkozók által biztosított létszámot korlátozzák 15 százalékban a Tescónál rendes munkaviszonyban levő átlagos állományi létszámhoz képest.

Hát ebből csak az derül ki, hogy a szakszervezet nem szereti a diákmunkát (és mi lesz akkor a nyugdíjas szövetkezetekkel), de az is, hogy bizony a Tesconál a külsős munkaerő létszáma több az átlagos állományi létszám 15%-ánál, 2.586 főnél. Ennek forintosításához nincs nyilvános adat, de mivel például a diákmunka, vagy a nyugdíjas szövetkezeti munka olcsóbb a rendes foglalkoztatásnál, azért itt is leeshet valamennyi költség.

Ebben egyébként az a furcsa, hogy ha egyszer nincs elég rendes munkaerő, de van diák és nyugdíjas, akkor miért ne jöhetnének dolgozni.

 Az összesen annyi, mint 17 milliárd forint, továbbá a járulékos veszteségek

Az eddig megismert és számszerűsíthető követelések összege legalább 17 milliárd forint, ami nagyságrendjét nézve 10%-a a Tesco pénzének, pontosabban az árrésének.

Elnézve a Tesco honlapján az álláshirdetéseket, jelenleg 350 darab üres álláshelyet ad meg (ami augusztus 11-én csak 300 volt), de hát máshol is keres munkaerőt, így a pontos létszámhiány nem ismert. De valamennyi nagy multi élelmiszeres áruház folyamatosan keres munkaerőt. A nyilvános adatok alapján a Tesco ugyan annyit nem fizet, mint az éllovas diszkontok, de a teljes élelmiszer bolti kiskereskedelem átlagát azért hozza.

Az elmúlt évek, hónapok élelmiszerboltos szabályváltozásait, javaslatait nézve ez a 17 milliárd forint jócskán felülmúlja azok közül bármelyik költségét, tehát nem kis tétről van szó. Kérdés persze, hogy igazából mennyit és mit is akar a KDFSZ, esetleg mérlegeli-e valamilyen jogszabályi változás kezdeményezését. Majd.

Kell-e a Tesconak elégséges szolgáltatást nyújtania sztrájk alatt?

A sztrájktörvény alapján annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja.

A jogban különös jelentése van a "különös" szónak, hiszen az előbbi felsorolásban az élelmiszer kereskedelem nincs benne, de akár bele is érthető. Vita esetén erről bíróság dönthet, ahol fontos kérdés lehet, hogy a Tesco kiszorulása sztrájk idején az élelmiszer értékesítésből a lakosság ellátásban okoz-e fennakadást, hiszen sok helyen ott vannak a versenytársak is, tehát élelmiszerbolt - rá azt is fogni lehet fogni - van bőven. Hát, gyakorlati példa erre eddig nem volt.

A sztrájk egyébként mindenkinek sokba kerül, hiszen a dolgozó nem jut a munkabeszüntetés idejére eső béréhez (bár a munkaadó, ha akar, fizethet, de miből is). Kérdés, hogy a KDFSZ-nek van-e sztrájkalapja, amiből pótolhat a munkabeszüntetés idején kieső bért.

A Tesco azért sem jár jól, hiszen ha lelassul, vagy működésképtelenné válik egy áruház, akkor eleve bevétel sincs annyi. A jogszabályok szerint ráadásul a sztrájkoló dolgozó helyére nem kölcsönözhet munkavállalót, erről a Munka Törvénykönyve rendelkezik.

Reklámnak pedig rémisztő egy sztrájk lebegtetése is, hiszen a vásárló fejében sokszor csak annyi marad meg, hogy ott valami zűr van, így inkább másik áruházba megy vásárolni. Akár már ma is. Így a Tesconak nagyon kell nyomnia a reklámot nem csak majd, hanem már most is.

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a létszámhiány és következménye nyomasztó teher, de nem csak a Tesco, nem csak a boltos kereskedelem, hanem a nemzetgazdaság egésze számára. Egyik pillanatról a másikra nem oldható meg, ráadásul az állami szabályozásnak sokat kell segítenie ebben, még több kedvezménnyel és a versenyképességet, beruházást, fejlesztést támogató döntéssel, mint eddig. Persze, ez is pénzbe kerül, de legalább megtérülhet.

Forrás: Blokkk