„Az EU-ban Nyugat-Magyarország és Burgenland között legnagyobb a szakadék. Erről valahogy nem szoktunk tudni.” – írja a Válasz.
Az uniós fejlesztéspolitikában ismert jelenség, hogy a tagországokon belül fejlettségi lejtő rajzolódik ki a régiók, tartományok mutatói között. Államhatárhoz érkezve azonban lejtő helyett szakadékot találunk; az országok egymással határos térségei többnyire jóval nagyobb fejlettségbeli ugrást mutatnak, mint országon belül. Ennek ugyanúgy vannak történelmi okai, mint az országon belüli újraelosztáshoz kötődők.
Tudja a kedves olvasó, hogy melyik a teljes Európai Unió legnagyobb ilyen szakadéka két tagország közös határán? Nos, ezt a negatív rekordot holtversenyben mi tartjuk: Nyugat-Magyarország az EU-átlag 42 százalékán áll GDP/fő tekintetében, a szomszédos Burgenland pedig 95 százalékon.
Hasonlóan nagy különbség az EU-n belül csak az osztrák–cseh határon tapasztalható. Szlovákiának virágzó fővárosa, Lengyelországnak a legfejlettebb vidéki régiói fekszenek nyugaton, ráadásul utóbbi esetében a legfejletlenebb német régiókkal találkozva. A bolgár déli régiók az egész EU legelmaradottabbjai közé tartoznak ugyan, ám az amúgy is történelmi válságban lévő Görögország legleszakadtabb térségeivel határosak.
Egyszóval az EU-ban Nyugat-Magyarország és Burgenland között legnagyobb a szakadék. Erről valahogy nem szoktunk tudni. Nyugat-Magyarországot már-már valamifajta szegényebb osztrák tartományként szokták emlegetni, főképp Kelet-Magyarországról nézve. Tévesen, mert messze nem az. A sokszor lesajnált, „bunkónak” tartott Burgenland éves kibocsátása több mint kétszerese a leggazdagabb magyar vidéki térségének.
Akad érdekesség akkor is, ha a két szomszédos térség gazdaságának és társadalmának szerkezetét hasonlítjuk össze. A határ magyar oldalán ugyanis sokkal képzettebb emberek élnek, legalábbis az iskolázottsági statisztikát nézve. Ennek ellenére a túloldalon közel négyszeresek a bérek. Ellentmond ez ugyebár a sokszor hallott demagóg érvnek, hogy az alacsony magyar bérek a magyarok alacsony képzettségéből adódnának.
Szintén sokatmondó az iparosodási mutató. Burgenland gazdaságának csupán 18 százalékát adja az ipar, ez a szerény adat azonban nem lehetetleníti el a magyarnál jelentősen magasabb életszínvonalat sem. Rácáfol mindez azokra, akik a fejlesztéspolitika kulcsát az újraiparosításban látják.
Végezetül egy érdekes megjegyzés megyei szintre zoomolva. A viszonylag alacsony nyugat-dunántúli adathoz (42 százalék) képest Győr-Moson-Sopron megye kiemelten magas mutatókkal büszkélkedhet, amelyek a régiós adatot felfelé húzzák. Budapesten kívül ez az ország egyetlen megyéje, amely az uniós átlag 75 százaléka felett van. Ami viszont talán még fontosabb: mindennek ellenére ebben a megyében sincs osztrák életszínvonal. A győr-moson-soproni bérek sokkal közelebb vannak a Vas megyei szinthez, mint a négyszeres osztrákhoz!
Mi mindebből a tanulság? Burgenland a legszegényebb tartomány volt, kiemelt uniós támogatottságú régió. A keleti bővítés idejére gyakorlatilag felzárkózott Ausztria átlagos szintjére, és megszűnt a fejletlenség okán kiemelten támogatott terület lenni. Különösebb gazdaságszerkezeti reform nem következett be, ám egy jóléti államban csodát tud tenni az újraelosztás. A burgenlandi munkavállalók harmada a szomszédos Bécsbe és Graz környékére jár be dolgozni. A fennmaradók nagy része pedig azért él meg a magyarnál jobb szinten, mert az állami és önkormányzati bérek, a nyugdíjak és egyéb szociális jövedelmek magasak.
Ezek az újraelosztásból származó jövedelmek aztán megpörögnek a burgenlandi gazdaságban, munkát adva a helyi péknek és kávézónak. Azaz egy fejlett nyugati jóléti államban a fejletlen vidéki térségek magas életszínvonalának kulcsa az újraelosztás. Ez a keleti tagállamokban, így Magyarországon is hiányzik.
Forrás: Válasz
