A túlóra elleni verejtékes küzdelem magyar szemmel talán kissé nevetségesnek tűnhet, de a japánok néhány éve folyamatosan új intézkedéseket vezetnek be a munkaidő csökkentése érdekében. Japánban ugyanis a 12 órás munkanap teljesen normálisnak számít, ami nemcsak a dolgozók fizikai és lelki állapotára káros, hanem az ország gazdaságára is. De hogyan lehetséges az, hogy a japánok kivételesen sokat dolgoznak, mégis évtizedek óta stagnál a gazdaság? Azt is megnéztük, hogy mitől válhatott szélmalomharccá a kormány által elindított munkareform – írja a Portfolio.

 A japán vállalatok majdnem negyedénél dolgoznak olyan munkavállalók, akik havonta több mint 80 órát túlóráznak, a legtöbbször bármiféle kompenzáció nélkül, a cégek 12%-ánál pedig ez a szám a havi 100 órát is eléri. Azért fontosak ezek az adatok, mert havi 80 óra túlóra az a küszöb, amelyet átlépve emelkedik a halál kockázata. Japánban sokan lépik át ezt a határt, és az ehhez kapcsolódó halálesetek száma is egyre növekszik. Már a kormány és a tokiói városvezetés is erőfeszítéseket tesz azért, hogy ez megváltozzon, de egyelőre hatástalannak bizonyulnak a reformok, ami a termelékenységi mutatók alakulása szempontjából sem jó hír.

 Átdolgozott éjszakák és depresszió

Japán híres a dolgozók túlhajszoltságáról és a szélsőséges mennyiségű túlórákról, a hazai és a világsajtó is időről időre felkapja a témát, általában egy-egy sokkoló történet kapcsán. A legutóbbi egy 2013-as eset volt, ami csak néhány hete, október elején került nyilvánosságra: szívelégtelenségben meghalt egy 31 éves japán újságíró, aki a halálát megelőző hónapban 159 órányi túlórát halmozott fel és 2 napot kivéve minden nap dolgozott.

Tavaly év végén szintén beszámolt a legtöbb sajtótermék a borzalmas esetről, ami a legnagyobb japán reklámügynökségnél, a Dentsu-nál történt. A vállalat vezetője is lemondott, miután egy fiatal alkalmazottja a brutális munkaterhelés miatt öngyilkos lett. A 24 éves fiatal lány sokszor hajnal 5 órára ért haza a munkából, depresszióval küzdött, túlórái száma pedig hónapokon keresztül meghaladta a havi 100 órát.

A túlmunka mellett a másik baj az elismerés hiánya, ami miatt sokan szenvednek stressztől, vagy depressziótól, és úgy érzik, még inkább oda kell tenniük magukat, miközben már így is 120%-ot teljesítenek. A túldolgozás miatti halál olyannyira gyakori a japánoknál, hogy külön főnév is van rá: ez a karoshi.

A haláleseteknek a közvetett oka a túl sok munka, de a leggyakoribb közvetlen okok a szívroham, az agyvérzés és az öngyilkosság. Nehéz pontos számot mondani, de a túlhajszoltság miatti öngyilkosságok száma becslések szerint már évi több mint ezerre tehető.

A túlhajszoltság ellenére nagy a lemaradás

A sajtóban főleg a sokkhatás miatt kap nagy figyelmet a jelenség, hiszen ez a fajta munkakultúra magyar szemmel nézve is egészen elképesztő, még úgy is, hogy nálunk sem ismeretlen fogalom a kifizetetlen, sőt természetesnek vett túlóra. A probléma már a japán kormánynak is elég jelentőssé vált ahhoz, hogy lépéseket tegyen, nemcsak a munkavállalók iránti empátia miatt, hanem ennek a munkakultúrának a gazdaságra gyakorolt negatív hatásait is csökkenteni kívánják.

A magas óraszámok ellenére a kelet-ázsiai szigetországban a munka termelékenysége jóval alacsonyabb, mint például az Amerikai Egyesült Államokban vagy a fejlett nyugat-európai országokban, amivel hátul kullog a G7 országok között is, illetve jóval az OECD-átlag alatt helyezkedik el.

Nem beszélve arról, hogy a fokozódó túlhajszoltság okozta leterhetség miatt a japánoknak alig jut idejük fogyasztásra, szórakozásra és nem utolsó sorban a családjukra.

A japán GDP 2015-ben nagyjából ugyanannyi volt, mint 20 évvel korábban - olvasható az Economist tavalyi elemzésében. Az ország gazdasága az 1950-es évektől rohamosan növekedett és néhány évtized alatt a világ legnagyobbjává vált, de az utóbbi években, évtizedkeben nem vagy alig tudott növekedést produkálni. A társadalom elöregedése és a munkaerőállomány csökkenése miatt leginkább termelékenység növelésével lehet esély a gazdasági növekedésre. Abe Sinzo japán miniszterelnök hivatalba lépése után gazdasági reformot jelentette be, aminek két fő célja a kereslet felpörgetése és a termelékenység javítása lenne.

Prémium péntek és lámpaoltás

Bár a munkaerőprobléma évtizedek óta fennáll, a kormány csak másfél éve döntött úgy, hogy lépéseket tesz. 2016 augusztusában Abe Sinzó egy minisztert is kinevezett, aki dedikáltan a munkaerőformmal foglalkozik.

Ennek fontos része a túlórák számának maximálása havi 100 órában, illetve év elején a kormány bevezette a Prémium Péntekeket, arra bátorítva a cégeket, hogy minden hónap utolsó péntekén már délután 3 órakor engedjék haza a munkavállalókat.

Arra is próbálják ösztönözni őket, hogy vegyenek ki több szabadnapot: jelenleg fejenként évi 20 nap fizetett szabadság áll rendelkezésére, de 35%-uk ebből egyet sem vesz ki.

Tavaly a tokiói városvezetés is lépéseket kezdeményezett, a város új kormányzója úgy döntött, hogy minden közszolgának (körülbelül 170 ezerre tehető a számuk a fővárosban) el kell hagynia a munkahelyét este nyolckor, és ennek betartatása érdekében "megelőző csapatokat" hoznak létre. A csapatoknak a feladata, hogy különféle módszerekkel rábírják a dolgozókat arra, hogy időben elhagyják az irodát, például a munkaidő leteltével lekapcsolják a lámpákat az épületben, ha pedig valaki így sem hagyja el az asztalát, azt a továbbiakban szigorúan szemmel tartják.

Nemcsak a túlóra csökkentéséről van szó, hanem azt szeretnénk, ha hatékonyabban dolgoznának az emberek, így mindenkinek lenne lehetősége pihenésre és a szabadidejük kiélvezésére. Teljesen át szeretnénk alakítani a munkakörnyezetet - nyilatkozta Hitoshi Ueno, az egyik érintett osztály menedzsere nemrég a BBC-nek. A hatékonyságnövelés valóban kulcsfontosságú lenne a korábban említett termelékenységi probléma miatt.

Miért nem működnek a reformok?

 Az első vizsgálatok azt mutatják, hogy nem működnek ezek a próbálkozások, még a prémium péntekek sem. Az első ilyen péntekről készült felmérés szerint a munkavállalóknak csupán 3,7%-a ment haza korábban, később pedig még ez a minimális lelkesedés is alább hagyott.

Ennek alapvetően két oka van:

• A japán munkakultúra: Bár a japán kormányon nagy a nyomás, hogy hatékonyan kezeljék a problémát, ez egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen több évtizedes vállalati kultúra megváltoztatásáról van szó, ami lehetetlen egyik napról a másikra. Ennek egyik alapmozzanata például, hogy csúnyán néznek arra, aki korábban megy haza, mint a többi kolléga vagy a főnök, az egyén alárendeli magát a közösségnek, áldozatkész a munka világában is, cserébe pedig viszonylag alacsony bért, de élethosszig tartó foglalkoztatást kap.
• Rövidebb a munkaidő, de nem kevesebb a munka: Szintén hátráltatja a reformok sikerét, hogy a munkaórák számának csökkentése a legtöbb helyen nem jár együtt a munkamennyiség csökkentésével, így a rövidített munkaidő miatt sokan inkább korábban járnak be, végigdolgozzák az ebédidőt, és ha így sem végeznek, akkor titokban hazaviszik a munkát, és otthon fejezik be.

A fentiek fényében nehéz és összetett kérdés, hogy mivel lehet változást elérni. Az is látszik, hogy egyelőre inkább a nagyobb vállalatok igyekeznek változtatni, akiknek ez jelentős PR-értékkel bír, míg a kisebb cégek - akik munkaerő- és erőforráshiánnyal küzdenek - nem fektetnek erre hangsúlyt.

Racionális lépés lehet a termelékenység növelése és a túlóra csökkentése érdekében a nem hatékony munkagyakorlatok megszüntetése lenne. Ilyenek a túl sok meeting, a rengeteg felesleges papírmunka és a túlzásba vitt mikromenedzselés a felettesek részéről. A cégen belüli üzleti gyakorlatok ugyanis fontos magyarázói a teljesítménynek, és javításukkal pedig komoly profitnövekedést lehet elérni.

A japán munkareform ugyan egyelőre nem mondható sikeresnek, de mindenképp előrelépés, hogy egyre több figyelmet kap a túlhajszoltság kérdése. Ráadásul a termelékenység más fejlett gazdaságokban is csökken - például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Németországban - akiknek szintén tanulságokkal szolgálhatnak a japán példák.

Forrás: Portfolio