Nem könnyű az érdekérvényesítés a munkahelyen úgy, hogy a nőre ne süssék rá a hisztis, a férfira pedig az erőszakos jelzőt, ha méltánytalan helyzetben egy kicsit megemeli a hangját, vagy szenvedélyesebben védi az érdekeit, mint ahogy azt a vezetőség vagy a kollégák megszokták tőle – írja a lokal.hu.

Az asszertív kommunikációt, vagyis a hatékony konfliktuskezelést nem tanítják meg a munkaerőpiacra belépőknek, pedig ez fontos ahhoz, hogy elégedett munkavállalók legyünk.

Az egészséges munkahelyi önérvényesítés nagy gátja az a hozzáállás, hogy a főnök megmondja, mit és hogyan kell tenni, a beosztott pedig örüljön, hogy dolgozhat. A feladatkiosztásnál ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy utasításokat kapunk és engedelmeskedünk. Ha valaki ezt a hierarchiát megbolygatja – magasabb fizetést szeretne vagy  nemet mond a túlórára –, a legrosszabb esetben azt is kockáztatja, hogy elveszíti az állását. A szótlan tűrés folyamatos dühvel jár, ez pedig a munka rovására megy.

Az asszertív viselkedést képviselő emberek a passzív típustól eltérően nyíltan kommunikálnak, de nem sértő módon, mint például az agresszív típus, hanem higgadtan, konkrétan. Az asszertív kommunikáció a saját érzések közvetítésére épül, és nem a másik hibájáról szól. Fogalmazzuk meg a problémát konkrétan, tényszerűen. Fontos, hogy ne az érzelmek vezéreljenek. Második lépésként jöhet annak kifejtése, milyen érzést kelt bennünk az adott helyzet. Ezután megfogalmazhatjuk, mit szeretnénk elérni, mi a javaslatunk. Mindeközben pedig figyeljünk a másik fél mondandójára, testbeszédére, igényeire, javaslataira. A megfelelő technika mellett fontos, hogy elegendő önbizalmunk legyen, hiszen ez kell ahhoz, hogy őszintén tudjunk az érzéseinkről beszélni.

Forrás: lokal.hu