Azt a vélekedést, hogy a nőművészeket alkotásaik beárazásánál is hátrányos megkülönböztetés éri, néhány szakember számokkal is igyekszik bizonyítani. Figyelemreméltó és nehezen komolyan vehető eredmények egyaránt születnek - olvasható az artportal.hu cikkében.

A művészeti szcénában (is) kirobbant zaklatási botrányok kapcsán gyakran megfogalmazódott az a vélemény, hogy a jelenség nem függetleníthető a színtér női szereplőivel szembeni, számos területen tapasztalható hátrányos megkülönböztetéstől. Utóbbinak egyik markáns jele, hogy ebben a közegben sem érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, csak épp számokkal itt ez nehezebben bizonyítható, tekintettel arra, hogy egy műalkotás értékének megítéléséhez nincsenek objektív kritériumok.

A „női világrekordot” Georgia O’Keeffe: Jimson Weed/White Flower No. 1 című alkotása tartja (1932, olaj, vászon, 121,9 x 101,6 cm). A festményért a Sotheby’-nél 2014-ben 44,4 millió dollárt adtak. A Sotheby’s jóvoltából

Mint ahogy arról a hyperallergic.com a napokban beszámolt, egy, a University of Luxembourg égisze alatt létrejött, helyi, valamint ausztrál, holland és olasz szakemberekből álló kutatócsoport most kísérletet tett a hátrányos megkülönböztetés tényszerű bizonyítására és az eredmény akkor is meggyőző, ha megállapításaik tanulmányozása közben sem feledkezhetünk meg az objektív kritériumok fentebb említett hiányáról és ebből adódóan a számok megkérdőjelezhetőségéről.

A kutatás másfél millió, 1970 és 2013 között született aukciós eredményt dolgozott fel. A művek összesen 62.665 alkotója között 83,1% a férfiak és 16,9% a nők aránya, ugyanakkor a kalapács alá került tételek között már jár jóval magasabb, 93,1% a férfiak által készített művek részesedése, ami azt jelzi, hogy a női alkotók munkái kevésbé forognak a piacon mint férfi pályatársaiké. Míg a férfiak művei átlagosan 48.212 dollárért keltek el, a nőké ennek az összegnek alig több mint a feléért, egészen pontosan 25.262 dollárért. A tanulmány szerzői készítettek egy olyan statisztikát is, amiből a jobb összehasonlíthatóság érdekében kivették a túlnyomó többségben férfiak által uralt legmagasabb ársávban, 1 millió dollár feletti összegért elkelt műveket. A különbség szembeötlő maradt, a „gender-diszkont”, ahogy a szerzők fogalmaznak, még így is 28,8% volt.

A kutatócsoport az aukciós eredmények feldolgozásán túl két érdekes kísérletet is végzett, az elsőt ezer, a másodikat pedig kétezer résztvevő bevonásával. A tesztbe zömmel olyanokat vontak be, akiknek a profilja hasonlít az átlagos műgyűjtőére:  magas iskolai végzettség, a kultúra iránti intenzív érdeklődés,  jó anyagi körülmények, s egy részüknél rendszeres galérialátogatás vagy aukciókon való részvétel.

Kevéssé közismert műtárgyak reprodukcióit adták a kezükbe azzal a kéréssel, hogy tippeljék meg alkotójuk nemét, majd pedig rangsorolják őket aszerint, mennyire nyerték meg tetszésüket. Az eredmény: egyértelműen azoknak a műveknek a tetszési indexe lett nagyobb, amelyeknek feltételezett alkotója férfi volt. A második tesztben egy számítógépes algoritmus, a DeepArt segítségével generált és különböző fiktív művészek (fele-fele arányban férfiak és nők) alkotásaként prezentált művek rangsorolása volt a feladat. Átlagban itt nem volt jelentős különbség a férfi, illetve a női szerzők műveinek megítélésében, de éppen azok a válaszadók hajlottak a férfi szerzők munkájának hitt alkotások magasabb értékelésére, akiknek profilja a legközelebb állt az aukciók vásárlóinak profiljához.

 A nők hátrányos megkülönböztetését számokkal is bizonyítani akaró igyekezet azonban olykor félresikerült eredményekhez is vezet. A tekintélyes művészeti portál, az artsy.net például ismert művészházaspárok árverési csúcseredményeinek összehasonlításával gondolja bizonyítani a tételt, s ezt azért tartja jó módszernek, mert olyan művészekről van szó, akik hosszú távon hatottak egymás munkájára, ezért – az artsy szerint – áraik is jobban összehasonlíthatók.

Egy másik portál, az artmarketmonitor.com ugyanakkor áltudományosnak nevezi ezt az eljárást. Az egymásra hatás ténye a legtöbb esetben ugyan valóban nem tagadható, ebből azonban még messze nem következik, hogy a létrejött műalkotások akárcsak megközelítően hasonló minőségi szintet képviselnek, arról nem is szólva, hogy a házastársak egyes esetekben nagyon különbözően beárazott műfajokban dolgoztak.

Amikor az adatok információtartalma miatt táblázatba foglalva mégis közreadjuk a hosszabb tanulmányban szereplő számokat, akkor azt is hozzátesszük, hogy ezek teljességgel alkalmatlanok bármiféle következtetés levonására. (A táblázatban szereplő számok kerekítettek; kurzív szedéssel abban az esetben jelenik meg a két házastárs csúcsára közötti különbség, amennyiben az a feleség javára mutatkozik.)

Forrás: artportal.hu