Rokkantra dolgozta magát az asszony, negyvennyolc évvel ezelőtt állt munkába, közben három gyermeket is szült. Most kiderült, sem a Nők 40 programban nem tud nyugdíjba menni, de még a fokozatosan emelkedő öregségi nyugdíjhatárt sem érte el. Most munkanélküli segélyen van, hivatalosan álláskeresési ellátást kap, várja, hogy kiteljen az ideje – írja a HVG.

 Hőségben és fagyban is vittem ki biciklivel a nyugdíjakat, odafagyott a kezem is

– meséli a maroslelei 63 éves asszony, Kurusa Jánosné, aki most éppen álláskeresési ellátást kap, ami nettó 49 ezer forint. Amíg tavaly őszig a helyi postán dolgozott, ennek a duplájánál valamivel több fizetést kapott. Amikor az üzemorvos munkaképtelenné nyilvánította, mert sem az ujjait, sem a lábait nem tudja már rendesen mozgatni, ez utóbbit műtötték is, akkor a Posta már nem tudott neki megfelelő munkakört biztosítani, elküldték őt. Ekkor döntötte el az asszony, hogy eleget dolgozott már életében, akkor elmegy nyugdíjba. Itt jöttek a bonyodalmak.

A delmagyar.hu cikke után kerestük meg a Makóhoz közeli faluban élő nőt, mert annyira hihetetlen volt, hogy az 1970 óta eltelt 48 évben, ekkor volt az első munkahelye az asszonynak, nem jött össze annyi munkás év, hogy tisztességes nyugdíjat állapítsanak meg számára. Az öregségi nyugdíj korhatárát a jövő év végén, decemberben éri el az 1955-ben született nő, így az szóba sem jöhetett volna, ezért gondolta úgy Kurusa Jánosné, hogy 1970 óta dolgozik, majd a Nők 40 programban megy nyugdíjba. De hiába volt a 48 év alatt szinte folyamatosan bejelentett munkája, a végső „összeszámoláskor” derült ki, hogy sem a szolgálati időhöz, sem a jogosultsághoz szükséges időt nem érte el ez idő alatt.

Kámforrá váltak a munkahelyek

1970-ben volt az első munkahelyem, mindenhol be is jelentettek, mert akkoriban, ha három napig nem dolgoztunk, akkor jött értünk a rendőrség közveszélyes munkakerülésért

dézi fel a régmúltat Kurusa Jánosné. „Két évvel később született a lányom, majd öt évvel később a második, újabb tizenöt év elteltével pedig a harmadik gyermekem” – mondja a nő azt is, hogy a gyermekek születése között is mindig volt bejelentett munkája, csak igen rövid ideig volt munkanélküli segélyen. „Mindegyik munkahelyemről úgy jöttem el, hogy az megszűnt, ilyen volt az ecsetgyár, aztán a tápboltot is bezárták, mert nem volt jövedelmező. Az utolsó 25 évet a Magyar Postánál húztam le, voltam minden, de legtöbbet kézbesítőként dolgoztam” – sorolja a nő a munkahelyeit. Az utóbbinál évente jártak üzemorvosi vizsgálatra, végül itt állapították meg róla, hogy nem képes normális munkát végezni.

Már guggolni sem tudott

„Mondta a doktornő, hogy guggoljak le, aztán amikor mondtam neki, hogy akkor én innen fel nem kelek, akkor kezdett alaposabban megvizsgálni. Kiderült, hogy az ujjaimmal sem tudok rendesen fogni, a térdeimet meg többször is műtötték, de a karjaimat sem tudtam rendesen felemelni. Ekkor pecsételte le a papíromat, hogy nem vagyok munkára alkalmas” – meséli az asszony. Aztán ezt követően váltak meg tőle a postahivatalban, mert már nem tudták, hogy milyen munkára osszák be őt. Ez tavaly novemberben volt, ekkor még arra számított, hogy a munkáltatója méltányosságból, tekintettel az állapotára, biztosítottként jogviszonyban tartja, hogy így mehessen majd öregségi nyugdíjba, de a Magyar Posta Zrt. ezt nem vállalta. Ekkor döntötte el, hogy negyvennyolc év után a Nők 40 programban majd nyugdíjba megy. Hát nem így lett, mert

sorra derült ki, hogy mi nem számít bele a szolgálati időbe, a jogosultságba, végül a kereső tevékenységbe.

Jogviszonyok

A Nők 40 programra az jogosult, akinek összegyűlt a 40 év szolgálati ideje, ezen belül 32 éven át valóságosan kereső tevékenységet folytatott. A Csongrád Megyei Kormányhivatal adatai szerint viszont Kurusánénak 38 év 119 nap szolgálati ideje van, ebből ráadásul a jogosultság megállapításánál levonják az ápolási díjat, valamint a munkanélküli járadékkal kihúzott időt is. Így már 35 év 146 napra jött ki a figyelembe vehető jogosultsági idő. Ráadásul, bár három gyermeke született az asszonynak, az első születésének igazoló dokumentumai nincsenek meg az asszony szerint, így kilenc év helyett csak hatot számítottak be a szolgálati idejébe. (Egyébként is a beszámítható plafon nyolc év, bármennyi gyereke is született valakinek.) Így kereső tevékenységként már csak 29 év 194 napot tudtak elismerni hivatalosan.

Figyelmeztetés

A Csongrád Megyei Kormányhivatal, a többihez hasonlóan, éppen a napokban postázza a nyugdíjhoz közelítő korúaknak a tájékoztatót arról, hogyan is állnak a szolgálati idejüket, a kereső tevékenységüket illetően. Ezekben a levelekben azt is felajánlják, hogy menjenek be a hivatalba egyeztetni az érintettek, ha nem megfelelőek a tájékoztatóban szereplő adatok. A hivatal álláspontja szerint Kurusáné is kapott korábban ilyen tájékoztatókat, nem kifogásolta a regisztrált adatokat, de a Nők 40 programhoz benyújtott elutasítás ellen sem fellebbezett. Egyébként – írja a Kormányhivatal az üggyel kapcsolatban – minden segítséget megadnak az asszonynak a területileg illetékes járási hivatalban.

Megalázó

Nem is tudom, hogy mihez kezdjek ezzel, olyan méltatlan

– magyarázza az asszony. „Világ életemben gürcöltem, most meg itt van, három hónapig munkanélkülin voltam, akkor a 120 ezer forint helyett, ennyi volt a fizetésem, kaptam százezret, most meg a jövő év végéig ezt a 48 ezer forintot kapom, megalázó.” – folytatja a nő. „Ez olyan megalázó” – teszi hozzá.

Forrás: HVG

Hozzászólok a Facebookon