Néggyel még átmész, öttel már megbuksz – szól a japán egyetemisták mondása arról, hogy napi hány óra alvás kell a sikeres vizsgaidőszakhoz. Ezek után nem csoda, hogy a japán munkavállalók néha az utcán szenderülnek álomba. Ám nem kell ilyen messzire mennünk, az amerikai mellett az európai munkakultúra is az alvás ellensége – írja a HVG.

A 21 éves német származású Moritz Erhardt 2013 júniusában kezdte meg tízhetes nyári gyakorlatát a piacvezető pénzügyi multinál, a Bank of America Merryll Lynch befektetési banknál. Az ambiciózus fiatalember joggal lehetett büszke magára, miután hosszas kiválasztási procedúra után bekerült az igencsak jól fizető gyakornoki programba (barátai szerint Moritz havonta 2700 fontot, átszámolva közel 1 millió forintot keresett), ahol szinte örök harcot vívnak egymással az üzleti világ legtehetségesebb pályakezdői.

A brit sajtó korábban nem egy riportban számolt be arról, hogy

a híresen magas fizetéseket kínáló londoni City gyakornokai naponta akár 12-15 órát is dolgoznak,

sőt, a befektetési bankok világában nem ismeretlen a mágikus körhintaként (magic roundabout) emlegetett jelenség sem. Ilyenkor

a dolgozó hajnalban hív egy taxit, hogy hazavigye, majd a sofőr el sem hajt a ház elől: vár, míg utasa lezuhanyozik és átöltözik, és már viszi is vissza a munkahelyére.

A cikkekben megszólaló gyakornokok szerint nyolc-tíz héten át lehet ezt kibírni, főleg, ha az ember lelkes huszonéves…

Társaihoz hasonlóan Moritz Erhardt is hajtott keményen, ám a gyakornoki program vége felé járva egy napon holtan találták rá kollégiumi szobájában. Mint kiderült, a fiatalember zuhanyzás közben agyvérzést kapott, miután három napon át, megállás nélkül hajnali hatig dolgozott. A beszámolók alapján a legnépszerűbb és legszorgalmasabb gyakornokuk halálhíre mélyen megrázta a Bank of America munkatársait, a tragikusan tanulságos eset pedig felhívta a figyelmet a londoni bankszféra embertelen elvárásaira és a pályakezdők (ön)kizsákmányolására.

A Bank of America-hoz hasonló multi,

a Goldman Sachs végül például arra jutott, hogy egy újonnan bevezetett szabály szerint a gyakornokok napi 17 óránál nem dolgozhatnak többet.

Az új munkarend értelmében legkésőbb éjfélig haza kell érniük, és nem mehetnek az irodába reggel hét előtt. A kettő közötti pár órába ugyan még mindig nem fér bele a legtöbb orvos által javasolt, egészséges, napi 7-8 órányi alvás, a kellő mozgás, továbbá a szükséges regenerálódás, de úgy tűnik, a londoni pénzcentrumban már ez is haladás.

Álmodni nappal, ruhában, idegenek között

Úgy tűnik, hogy a londoni brókerekhez hasonlóan a híresen szorgalmas japánok is mindent tudnak az egészségtelen munkakultúráról, és a karrier oltárán feláldozott egészségről.

A japánok olyannyira hisznek abban, hogy a kevés alvás a siker titka, hogy külön szót is alkottak a nyilvános helyen szunyókálásra.

Az inemuri jelentésébe ráadásul az is beletartozik, hogy az illető ruhástul, jellemzően munkaruhában alszik. Ezek után nem csoda, hogy a neten szörfözve rendre belefuthatunk a padokon, a metróaluljárókban és áruházi lépcsőkön álomba szenderült japánokat ábrázoló képekbe.

Don Melton bejegyzését megírta

2012 tájékán szintén nagy port kavart a neten a blogbejegyzés, melyben az Apple egykori vezető fejlesztője a cégtől való távozásának okait ecsetelte. Miközben vasárnap éjszaka Don Melton a bejegyzését írta, Steve Jobs még ekkor is a hétfő reggeli értekezlettel kapcsolatos levelekkel bombázta, és persze választ is várt a levelekre. A kiborult fejlesztő posztja, melyben fontos tanulságokra hívta fel a figyelmet, némiképp visszafele sült el, mert az alvás rovására végzett kemény munka kultuszát csak tovább erősítette, miszerint ha Steve Jobs naponta 4-5 óránál többet aludt volna, az Apple sosem lesz a világ egyik legértékesebb márkája.

Az alvás védőszentje?

Sokáig ebben a hitben élt az Egyesült Államok egyik legnagyobb médiabirodalmának volt tulajdonosa, Ariana Huffington is, aki éveken át előszeretettel spórolt az alvással töltött órák számán. A magát megállíthatatlannak tartó üzletasszonynak pár éve az élet végül jókora pofont adott. Egy éjszakába nyúló tárgyalás után még beugrott az irodájába, hogy elintézzen valamit, majd másnap reggel egy hatalmas vértócsában ébredt. Elájult, mert a rengeteg éjszakázás, és rendszeres repülés okozta jetlag miatt eljutott a fáradtságnak arra a pontjára, ahol a szervezete feladta a küzdelmet.

Ariana Huffington komolyan véve az intő jelet, tavaly nyáron eladta az USA egyik vezető híroldalává vált portált, és egyúttal a 11 éve alapított Huffington Post vezetéséről is lemondott, hogy minden erejével a stressz és a kiégés ellen küzdő egészségügyi startupjára koncentrálhasson. A ma már 8 órákat alvó, 67 éves bizniszlédi újabban egyenesen az alvás evangélistájának vallja magát, könyveiben és nyilvános szereplései során következetesen érvel az alvás fontossága mellett. Ezen túl próbálja lebontani a népszerű tévhitet – melyre a világ vezető banki központjai, a japán munkamorál és a legnagyobb IT-innovátorok tanítanak bennünket–, miszerint az alvás leginkább csak arra jó, hogy akadályozzon bennünket a siker és az érvényesülés, no meg a vagyonfelhalmozás útján.

Úgy tűnik, hogy lassan, de biztosan ébredeznek a cégek, és kezd beérni az üzenet. Például

a Huffington Post szerkesztőségében a volt vezér által létrehozott pihenőszobák, melyek alkalmasak egy kis napközbeni pihentető alvásra,

nemzetközi szinten is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Például a számos szempontból nemzetközi trendszetter Google pihenőszobáival, melyek rengeteget javítanak dolgozók munkakedvén és általános kedélyállapotán, a HR- és karrierrovatok egyik bezzeggyerekévé vált. Továbbá a Google, és nyomán a Johnson&Johnson azzal is nemzetközi trendet teremtett, hogy rendszeresen sleeposiumot, azaz előadásokkal egybekötött workshop-ot tart a dolgozóknak. Ezeken korrigálja helytelen alvási szokásaikat, és felhívja a figyelmet az alvás jelentőségére, valamint arra, hogy a hektikus mindennapok mellett a pihenésre fordítható órákat hogyan tudják valóban nyugodt, minőségi alvással eltölteni.

Forrás: HVG