Varga Mihály elárulta, hogy az NGM-ben éppen járulékcsökkentést tervezgetnek. A miniszter diagnózisa szerint 250 ezer ember nem dolgozik, miközben ötvenezer betöltetlen állás van az országban. És tegyük hozzá, hogy több régióban és szakmában igen masszív munkaerőhiány. Nyilvánvaló tehát, hogy lenne kit munkára fogni, de mégsem megy, vagy a képzettséggel, vagy a munkaerő árával (költségével) vagy pedig a mobilitási hajlandósággal van a baj - olvasható az Indexen.

 Nyilván benne van a pakliban mindhárom faktor, ezek közül Varga első intézkedésként ezek közül a munkaerő költségét próbálná meg mielőbb lejjebb vinni.

Szerinte a megoldás ugyanis a járulékcsökkentés.

A munkavállalók foglalkoztatása tényleg nagyon drága Magyarországon. A rendszeresen összetett régiós rangsorokból az látszik, hogy a minimálbér és az átlagbér szintjén sereghajtóak vagyunk a közép-európai térségben, viszont a kettő, de inkább a három gyerekeseknek járó családi kedvezménnyel dobogós helyen állunk. Viszont három gyerekes nagycsaládból kevés van, és jellemzően a cég sem az ő kedvezményeikkel kalkulált bérekre építik üzleti tervüket, hanem az általuk kínált munkakörökre jellemző piaci átlagbérrel.

Mivel a kedvezmények országonként nagyon változatosak, így ezekkel az alábbi összevetésben mi sem számolunk, mert összehasonlíthatatlan végeredményt kapnánk az egyéni élethelyzetek különbségei miatt.

Nagyon drága

Egy magyarországi minimálbéresnek 143 ezer forintba kerül a foglalkoztatása, a versenyszférában ugyanez 347 ezer forint. Fontos látni, hogy egy cégnek akkor érdemes ennyi pénzért felvenni valakit, ha a dolgozó ennél több pénz megtermelésére képes.

A többséget ebből a nettója érinti, ami arányaiban - a környező országokhoz viszonyítva - kevés. Azaz a drága munkaerő nem jelent legalább relatíve magas kézhez kapott fizetéseket. A minimálbérnél és az átlag szintjén is a nettó alig több a teljes bérköltség felénél (51,75 százaléka). A többi adók és járulékok formájában az államkasszát, a nyugdíjbiztosítót és az egészségpénztár számláját gyarapítja. 

Ezen szeretne most változtatni Varga, de hogy nem kell valami eget rengető átalakításra számítani, sejteti az a miniszteri lábjegyzet, miszerint a tehercsökkentés mellett fontos szempont, hogy "a járulékoknak fedezniük kell az egészségbiztosítás kiadásait és a nyugdíjakat is". 

Szűk a mozgástér

Megnéztük az idei költségvetés egyik mellékletében, hogy egy-egy százalékpontos járulék- vagy adókulcscsökkentés nagyjából hogyan érintené az államháztartást 2017-től - a jövő évre előrejelzett bevételi előrejelzések számai alapján.

A személyi jövedelemadónál 114 milliárd forint lenne a költségvetési kiesés, ha a 15 százalékos kulcs 14-re esne.

A szociális hozzájárulási adó 27 százalékról 26-ra csökkentésének 170 milliárd forint az ára, amit a nyugdíj és az egészségkassza érezne meg.

Márpedig ezt a kormány sem akarja, az erős elhatározással teremtett egyensúlyt az előttünk álló évekre készített költségvetési kivetítések alapján a kabinet nem szeretné felrúgni - illetve, ha mégis megteszi, akkor az egészség- vagy nyugdíjkasszából hiányzó pénzt csak a költségvetésből érkező közvetlen támogatással lehetne pótolni. 

Hogy mihez lenne érdemes hozzányúlni, abban a jelek szerint nincs konszenzus a vállalkozások és a munkavállalók között - mondjuk különösebb vita sem egyébként. Amit biztosan tudunk - mert egy szimpla automatizmus -, hogyha a munkavállalók valamelyik terhét mérséklik (szja, nyugdíj-, egészségbiztosítási- vagy munkaerőpiaci járulék), akkor a nettó bérek megemelkednek, de a vállalkozásoknak nem lesz egy fillérrel sem olcsóbb a foglalkoztatás.

Ezzel szemben, ha a munkaadók járulékát csökkentik, akkor a kézhez kapott fizetések nem emelkednek, cserébe csökken a vállalkozók összköltsége. Ők pedig ezt a pénzt vagy lenyelik, de a munkaerőhiányos gazdaságban ennél sokkal valószínűbb, hogy magasabb bérek formájában végül tovább adják. A fizetésemeléseket pedig várhatóan majd oda koncentrálják, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Ahogy a fenti táblázatban is látjuk, egy átlagbér kifizetése a versenyszférában a bruttó bér felett 77 ezer forint vállalkozói költséggel jár. A szocho egy százalékpontos csökkentése a munkaadónak ennél a bérnél 2700 forint megtakarítást jelentene. Ugyanennél a bérnél az egy százalékpontos szja csökkentés természetesen ugyanennyi megtakarítást hozna az alkalmazottaknak.

Az tehát, hogy a kormány melyik kulcshoz és milyen mértékben nyúl hozzá, azon is múlik, hogy pontosan miben látja a problémát, és hogyan akarja kezelni azt. A többletjövedelem a különböző esetekben más társadalmi csoportoknál marad, míg a kieső bevétel más és más államháztartási alrendszert érint majd.

Csökkenteni kell, nem is kérdés

Hogy lépni kell valamit, akkor látszik a legjobban, ha a régiós versenytársainkhoz viszonyítjuk magunkat. Mivel a munkaerőhiány egyik oka a nyugati kivándorlás, így talán a legizgalmasabb, hogy pontosan milyen bérekkel csábítják külföldre a magyar munkaerőt, és, hogy milyen esélyekkel indulnak a magyar vállalkozók a munkaerőért folytatott versenyfutásban. 

Megnéztük Ausztriát, ami sok magyarnak logikus célpont, ha a magasabb fizetés vonzza külföldre. Ott így fest a helyzet.

Mivel a minibálbérek hasonlítgatása félrevisz (ott nincs általános, központilag megszabott minimálbér, ezt ágazati minimálbérekkel helyettesítik), érdemes a versenyszféra átlagából kiindulni. 

Az elsőre meghökkentő bő háromszoros különbségen túllépve fontos tanulság, hogy a teljes bérköltség és a munkavállalók nettójának aránya kedvezőbb, mint Magyarországon. Magyarul jobb ott dolgozni, mint itt. Az alacsonyabb jövedelem irányába haladva pedig a különbség jelentősen megnő. Ez azt jelenti, hogy az alacsonyan képzettek és pályakezdők foglalkoztatása Ausztriában lényegesen könnyebb, mint nálunk. Pedig Ausztria ebben nincs is a régió éllovasai közt.

Tökéletesen igaza van tehát Vargának, amikor arról beszél, hogy mielőbb hozzá kell nyúlni a járulékokhoz. Már csak az a kérdés, hogy mennyit kellene fizetnie itthon a versenyszférának ahhoz, hogy a munkavállalók elszivárgása alábbhagyjon. Az világos, hogy a táblázatokból következő szakadéknak csak egy részét kellene bérekkel betemetni az ottani színvonal eléréséhez. Ennek az az oka, hogy az árak Ausztriában magasabbak, nálunk nem kell annyi pénz kell ugyanazokra a dolgokra, mint odaát. Az alábbi táblázatban az EU28 átlagához viszonyítva látszik, hogy a háztartások mire és nagyjából mennyivel költenek többet a határ túloldalán.

Nagyon leegyszerűsítve a helyzet az, hogy náluk átlagosan közel kétszer annyiba kerül az élet, miközben több mint háromszor annyit keresnek.

Ahhoz, hogy egy magyar munkás Magyarországon az osztrák színvonalon élhessen, szinte duplázni kellene a fizetését. 

Ez pedig azt jelenti, hogy nincs az a járulékcsökkentés, amivel látótávolságon belül kerülnének az osztrák fizetések. Ez csak a magyar termelékenység felzárkózásával történhetne meg. Addig pedig valószínű, hogy a kivándorlás is folytatódik, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is fontos az adók és járulékok folyamatos, programszerű (nem egyszeri) csökkentése.

Forrás: Index