A munkáltató az egyes munkavállalók munkaidejének beosztása terén általában igen nagy szabadságot élvez, de azért korlátozzák a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, valamint a felek esetleges megállapodásai is – írja az ado.hu.

A munkáltató az egyes munkavállalók munkaidejének beosztása terén általában igen nagy szabadságot élvez. Ennek célja, hogy az általa végzett üzleti vagy non-profit tevékenységhez maga igazíthassa a szükséges munkaerő rendelkezésre állását. Persze ebben korlátozzák a munkaviszonyra vonatkozó szabályok valamint a felek esetleges megállapodásai is. Ahhoz, hogy megértsük a munka törvénykönyvében foglalt, a munkáltató munkaidő-beosztási jogát korlátozó szabályokat, három egymásra épülő, a törvényben vissza-visszatérő fogalom – „tevékenység”, a „munkarend” és a „munka-időbeosztás” – viszonyát világosan kell látnunk.

A munkáltató tevékenysége

Amikor a törvény valamely „tevékenységről” szól, azon mindig a munkáltatónak valamilyen üzleti vagy non-profit tevékenységét kell érteni, amelyek megvalósítása érdekében a munkáltató munkavállalókat alkalmaz. Egy munkáltatónak többféle ilyen tevékenysége is lehet, amelyek adott esetben eltérő üzemelési időt igényelnek. Például egy képzeletbeli wellness-központ működtetése – többek között – a következő tevékenységeket ölelheti fel, melyekhez az alábbi üzemelési időszakok tartoznak.

Recepció, vagyonőrség és gondnoki szolgálat: egész nap.

Fürdő, szauna, jacuzzi: minden nap reggel 8-tól este 10-ig.

Masszőr, kozmetikus, személyi edző: hétköznaponként reggel 8-tól délután 4-ig.

Rafting-túrák vezetése: csak májustól szeptemberig, hétvégénként reggel 8 és 20

óra között.

Gyermekmegőrzés, gyermekprogramok: hétköznaponként 14 és 18 óra között.

Étterem: minden nap reggel 7-től 11-ig, majd este 18 órától 22 óráig.

Takarítás: minden délelőtt 9-től 12-ig.

A lehetséges munkáltatói tevékenységek száma végtelen. A munka törvénykönyve azonban nevesít néhány különleges tevékenységtípust, amelyekre vonatkozóan speciális szabályokat állapít meg mind a munkaidő-beosztás, mind a munka díjazása terén.

Ilyen például a megszakítás nélküli tevékenység. Egy munkáltatói tevékenység akkor minősülhet megszakítás nélkülinek, ha a munkáltató valamilyen társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatást nyújt, vagy a termelési technológia nem engedi a hosszabb szünetelést, és ennek megfelelően csak legfeljebb rövid időkre történik leállás. A fenti példából a recepció és a vagyonőrzés tevékenysége minősíthető ilyennek.

A többműszakos tevékenységről akkor beszélhetünk, ha az adott tevékenységet a munkáltató hetente legalább 80 órán keresztül folytatja. Ez azt jelenti, hogy – nyolcórás napi munkaidővel rendelkező munkavállalók esetén – legalább két munkavállaló teljes napi munkaidejét teszi ki az üzemeltetési idő, hiszen két munkavállaló heti öt nap alatt dolgozik 80 órát.. Példánkban ilyen a fürdő üzemeltetése.

Az idényjellegű tevékenység azt jelenti, hogy a munkaszervezéstől független okból az év valamely időszaka kitüntetett jelentőségű a munkateher szempontjából. Tipikusan a mezőgazdaság és a turizmus ágazatában fordul elő idényjellegű tevékenység. A példában ilyen lehet a raftingtúra-szervezés.

A megszakítás nélküli, a többműszakos és az idényjellegű tevékenységek folytatása érdekében foglalkoztatott munkavállalókra speciális szabályok vonatkoznak például a napi pihenőidő hossza, a heti pihenőnapok beosztása, a munkaidő vasárnapra és munkaszüneti napra való beosztása, az elrendelhető munkaidőkeret hosszának meghatározása szempontjából.

 A munkavállaló munkarendje

A munkavállaló munkarendje azon szabályok rendszere, melynek alapján a munkáltató az egyes naptári napokra, hetekre beosztja a munkaidejét. Egy munkavállaló vagy munkavállalói csoport munkarendje mindig ahhoz a munkáltatói tevékenységhez igazodik, amelynek végzése céljából az egyént vagy a csoportot foglalkoztatják.

A képzeletbeli wellness-központunkban a fürdő üzemelését például úgy oldhatja meg a munkáltató, hogy három úszómestert alkalmaz, akik váltásban, mindig más napszakban, az alábbi rendszerben dolgoznak:

1. nap: reggeltől kora délutánig; 2. nap: kora délutántól estig; 3. nap: pihenőnap.

Az ilyen rendszerben foglalkoztatott munkavállalók esetén hangzik el gyakran az a kifejezés, „két- három- vagy többműszakos munkarendben” dolgoznak. A fentiek alapján ezzel szemben világos, hogy valójában a többműszakos jelző nem a munkarendre vonatkozik, hanem a munkáltató tevékenységére. Csak éppen az e tevékenység körében foglalkoztatott munkavállalók munkarendje a hosszú üzemelési időből adódóan nagyon gyakran jellegzetes, váltásos struktúrát ölt. Műszakpótlék fizetésére nem is maga a többműszakos tevékenység érdekében való foglalkoztatás jogosít, hanem az olyan munkarend, melyben a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik. (A változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.) A harminc százalékos műszakpótlék ilyenkor a 18 és 6 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzésre jár, ha kollektív szerződés – akár a munkavállaló hátrányára – eltérően nem rendelkezik.

Hasonlókat mondhatunk el a „folyamatos munkarend” vagy „megszakítás nélküli munkarend” köznyelvben használt kifejezéséről: valójában nem a munkavállaló munkarendje, hanem a munkáltatói tevékenység minősíthető megszakítás nélkülinek.

A lehetséges munkarendek száma – a munkáltatói tevékenységekhez hasonlóan – végtelen. Ezek közül a munkajog szintén nevesít néhány jelentősebbet.

Általános munkarend

A munkajog definiálja az általános munkarend közismert fogalmát: az általános munkarend szerint hétfőtől péntekig kell egyenlő óraszámban munkát végezni. Ha a felek megállapodása – a munkavállaló javára – vagy kollektív szerződés eltérő rendelkezést nem tartalmaz, továbbá ha a munkáltató nem vezet be munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot (ld. később), általános munkarendben kell foglalkoztatni minden munkavállalót. Általános munkarendben dolgozhat a példabeli wellness-központ masszőre, kozmetikusa, személyi edzője.

Az általános munkarendben való foglalkoztatás azonban nem köti meg a munkáltató kezét abban a kérdésben, hogy a munkanapokon milyen napszakra oszthatja be a munkavállaló munkaidejét. A példánkban a gyermekmegőrzőben foglalkoztatott animátor általános munkarendben fog dolgozni, hiszen csak hétköznaponként lesz feladata. Igaz, nem a megszokott „nyolctól fél ötig” vagy „kilenctől fél hatig” rendszerben, hanem csupán részmunkaidőben, és a munkáltató tevékenységének megfelelően, délután és kora este kell majd dolgoznia, de ez nem változtat munkarendje általános jellegén. Még az is belefér az általános munkarend szerinti foglalkoztatás fogalmába, ha a munkavállaló napi munkaideje hétfőtől péntekig változó időpontban kezdődik, amennyiben minden munkanapra ugyanannyi munkaóra van beosztva (pl. hétfő: 8-12 óra, kedd:10-14 óra; szerda: 9-13 óra stb.).

Kötött munkarend – kötetlen munkarend

A munkarend főszabály szerint kötött, vagyis a munkáltató határozhatja meg – a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és a felek megállapodásainak keretei között – a ledolgozandó munkaórák egyes napokra történő beosztását. Meghatározott feltételek esetén azonban a munkaidő beosztásának jogát átruházhatja a munkavállalóra, ekkor beszélhetünk kötetlen munkarendről.

Egyenlő és egyenlőtlen munkarend

Főszabály szerint az egyes munkanapokon a napi munkaidőnek megfelelő óraszámot kell teljesíteni. Ez az egyenlő munkarend. Azonban a munkáltató megteheti, hogy munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazásával az egyes munkanapokat és pihenőnapokat az általános munkarendtől eltérően határozza meg, továbbá az egyes munkanapokra más-más óraszámban oszt be munkaidőt. Ez utóbbit nevezzük egyenlőtlen munkarendnek.

Példánkban az úszómestereknek minden bizonnyal egyenlőtlen munkarendet kell bevezetni, hiszen az uszoda folyamatos üzemelése nem képzelhető el általános munkarendben.

Osztatlan és osztott munkarend

Főszabály szerint a napi munkaidőt egybefüggően kell beosztani. A felek megállapodása ettől azonban eltérhet, és a munkavállaló legfeljebb két részletben is ledolgozhatja a munkaidejét. A példánkban osztott munkarendben fog dolgozni az étterem üzemeltetésében részt vevő személyzet, hiszen naponta kétszer kell megjelenniük a munkaidő fele-felerészének teljesítésére.

A munkavállaló munkaidő-beosztása

A munkavállaló munkarendjében meghatározott szabályok szerint a munkáltató jogosult a munkavállaló munkaidejét beosztani: azaz meghatározni, hogy konkrétan milyen naptári napokon, mettől meddig kell munkát végeznie. Ez lesz a munkavállaló munkaidő-beosztása. A munkaidő-beosztást hét nappal korábban, legalább egy hétre kell közölni, ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás marad érvényben. (Azonban a munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja.) A beosztásnál természetesen nemcsak a munka jellege által meghatározott munkarendre kell figyelemmel lenni, hanem a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban (például az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményéről, a pihenőidőkről, rendhagyó munkarendekről szóló rendelkezések), továbbá a felek esetleges erre vonatkozó megállapodásaiban foglaltakra is.

Forrás: ado.hu