A versenytilalmi megállapodást a törvény egyetlen rövid szakaszban rendezi, a részleteket a munkaügyi bíróságok gyakorlata alakította, alakítja. Az Adózóna cikke több kérdésre keresi a választ: mi minősül megfelelő ellenértéknek? Ki tekinthető versenytársnak? Ha a munkavállaló megsérti vállalt kötelezettségét, milyen összegű ellenértéket köteles visszafizetni?

A munkavállaló munkája ellátása során birtokába juthat a munkáltató működéséhez kapcsolódó olyan ismereteknek, melyeket majd a munkaviszony megszűnését követően kamatoztatni tud, ezzel akár előnyös helyzetbe juttatva egy-egy versenytársat.

Mivel a munkáltató ezzel tisztában van és érdeke a konkurencia csökkentése, gyakran már a munkaviszony létesítésekor, a munkaszerződésbe foglaltan találkozik a dolgozó a versenytilalmi megállapodással.

Ennek lényege: a munkavállaló a munkaviszony megszűnése utáni legfeljebb két évre arra vállal kötelezettséget, hogy nem tanúsít olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné (pl. nem helyezkedhet el a munkáltató versenytársainál, nem alapíthat konkurens vállalkozást, ilyen vállalkozásban személyesen nem működhet közre stb.). Ezen vállalásáért cserébe a munkáltatótól megfelelő ellenértéket kell kapnia.

A megállapodás tartalmi elemeiről már több ízben írtunk, így jelen írás csak a bevezetőben feltett kérdésekre keres választ.

Mit jelent a megfelelő ellenérték?

Az Mt. azt írja elő a felek számára iránymutatásul, hogy az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada.

Arra is tekintettel kell lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót – elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel – újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Azaz annak lesz meghatározó szerepe az ellenérték meghatározása során, hogy a korlátozás mennyire akadályozza a munkavállaló mindennapi megélhetését, mennyire áll arányban egymással az adott magatartástól való tartózkodás és annak ellentételezése.

Ezek a keretek tehát, melyeken belül a felek szabadon mozoghatnak. A gyakorlatban azonban sokszor a munkáltató diktál: vagy elfogadja a kikötött ellenértéket a potenciális munkavállaló, vagy nem jön létre maga a munkaviszony sem.

Forrás: adozona.hu