Rovatok
Közlemények
- Msz EDDSZ Főügyészségi állásfoglalás
- BRDSZ: A Magyar Rendvédelmi Kar tisztségviselőinek választásához
- VDSZ: Számoljon a VDSZ-szel!
- Szakszervezeti ajánlás a rendvédelmi kar tagjaira
- Közmunkások tiltakozása a kormány foglalkoztatáspolitikája ellen
- A TUDOSZ X. küldöttértekezletének nyilatkozata
- Érettségi - MSZOE: csökkentsék a kötelező vizsgatárgyak számát!
- A költséges érettségi vizsgarendszer felülvizsgálata szülői nézőpontból
- A Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete küldöttértekezletének állásfoglalása
- A BRDSZ nyílt levele a Belügyminiszterhez
- Megkapják elmaradt bérüket a Tesco pénztárosai
- MUOSZ: A Sajtószabadság Világnapjára
- A VDSZ javítaná tagjai életminőségét
- Megélhetési válság: a kormány egyetlen társadalmi követelést sem teljesített
- A szakszervezeti konföderációk letették voksukat a nagykoalíciós hazaáruló politika mellett
- MSZOSZ díjakat és érdemérmeket adtak át
- LIGA Szakszervezetek: Európa mi vagyunk!
- MSZOSZ: Megkoszorúzták a munkahelyi balesetben megsérültek és elhunytak emlékművét
| Alkotmánybírósághoz fordult a KSZSZ és az MKKSZ (közlemény) |
 |
 |
 |
 |
| Írta: Szakszervezetek.hu |
| 2011. augusztus 12. péntek, 10:01 |
|
A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (KSZSZ) és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) az Alkotmánybírósághoz fordult a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló – 2011. május 27-én kihirdetett - törvény egyes szabályainak alkotmány ellenessége megállapítása érdekében. A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága részére Budapest Tárgy: alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező indítvány
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Alulírott Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára az MKKSZ nevében a tárgyban foglalt indítványt nyújtok be a T. Alkotmánybírósághoz, melyben kezdeményezem
Indokolás
A tárgyban foglalt indítványommal érintett törvényhelyek három elkülöníthető szabályozási tárgykört érintenek: a köz-és kormánytisztviselők bizalomvesztésen alapuló kötelező felmentését, a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmére vonatkozó egyes szabályokat, valamint a kormánytisztviselői jogviszonyban munkaszüneti napként elismert Kormánytisztviselők napjára vonatkozó különös rendelkezést. A tárgyban foglalt indítvány indokait a következő körülmények alapozzák meg. I. A bizalomvesztésen alapuló kötelező felmentés A Ktjv. 8. § (2) e) pontja szerint a kormánytisztviselői jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a kormánytisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti (8/C. §). A Ktjv. 8/C. § (1) bekezdése szerint bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a Ktv. 37. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. A 8/ C. § (2) bekezdése szerint a bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet. A Ktv. 17. § (2) bekezdésének d) pontja szerint a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a köztisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti (17/E. §). A Ktv. 17/E. § (1) bekezdése szerint bizalomvesztésnek minősül, ha a köztisztviselő a Ktv. 37. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. A 17/ E. § (2) bekezdése szerint a bizalomvesztés indoka kizárólag a köztisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet. A Ktjv. 8/ C. § (1) bekezdése és a Ktv. 17/ E. § (1) bekezdése által egyaránt felhívott Ktv. 37. § (4) bekezdése szerint: "Az (1) bekezdésében meghatározottakon túl a köztisztviselő vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést." I.1. A Ktjv. és a Ktv. I. pont alatt felsorolt rendelkezései sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét és az 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot. I.2. Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlata (lásd például a 1068/B/2010. AB határozatot) alapján - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság egyik elemének tekinti a közigazgatás törvény alá rendeltségét. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a jogállamiság nemcsak a közigazgatás hatósági aktusaival szemben támasztja a joghoz kötöttség követelményét, hanem a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelménye kiterjed a közigazgatási szervek minden olyan aktusára, amelyben a közigazgatás a címzettek alapjogait érintő döntést hoz. A kormánytisztviselő felmentéséről a munkáltatói jogok gyakorlója a munkáltató közigazgatási szerv nevében hoz olyan döntést, amely - a fentiek alapján - a kormánytisztviselő alkotmányos jogait érinti. Az említett, Alkotmányból fakadó követelmény elvárásokat támaszt a közigazgatási feladatokat ellátó tisztviselők jogállásának szabályozásával szemben is. A közigazgatási döntések törvényességének biztosítása megkívánja, hogy a törvényhozó a döntést hozó tisztviselők munkajogi helyzetének szabályozása során is teremtse meg azokat a garanciákat, amelyek biztosítják, hogy a közigazgatás nevében eljáró tisztviselők magas szakmai színvonalon, pártpolitikai szempontból semleges módon, minden befolyástól mentesen, pártatlanul, kizárólag a törvények alapján hozzák meg döntéseiket. Ennek a garanciarendszernek egyik eleme a közszolgálati jogviszonyok viszonylagos stabilitásának biztosítása. I.3. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jog alapján minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az emberi méltósághoz való jog a legabsztraktabb alapjog, amely az emberi személyiség egészét, az ember jogi státusát védelmezi. E jog alapvető tartalma, hogy minden embert emberhez méltó bánásmód illet meg, az egyén jogosult arra, hogy a minden embernek kijáró tisztelettel, az emberi személyiség értékét szem előtt tartva bánjanak vele. Az emberi méltóságot az állam köteles tiszteletben tartani és védelmezni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá vonhatók, nincs érinthetetlen lényegük. [ABH 1991, 297, 308.] I.4. A Ktjv. és a Ktv. preambuluma, valamint a Ktv-nek a kormánytisztviselői jogviszonyra is alkalmazandó tételes szabályai - a jogállamiság követelményének is megfelelve -kötelezettségeket állapítanak meg a köz- és kormánytisztviselők számára. Ezzel összefüggésben a Ktjv. preambuluma - többek között - a pártsemleges központi közigazgatás kialakításával kapcsolatos elvárást fogalmazza meg. A Ktv. prembuluma szerint a társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitika-semleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék. A Ktv. tételes kötelezettséget is megállapít a köz- és kormánytisztviselők munkavégzésével kapcsolatban. A 37. § (1) bekezdése szerint a köztisztviselő feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak és az irányító testület döntésének megfelelően, szakszerűen, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint köteles ellátni. I.5. Az I.2.-I.4. pontban foglalt alkotmányos követelményekre alapján a Ktjv. 8. § (2) e) pontja, 8/ C. §a, valamint a Ktv. 17. § (2) bekezdésének e) pontja, 17/ E. §-a, valamint 37. § (4) bekezdése alkotmányellenes. I.5.1. A Ktv. 37. § (4) bekezdése szerint " … a köz-és kormánytisztviselő vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést." Az idézett törvényhelynek a szakmai lojalitás követelményét megállapító szabálya sérti az Alkotmányban megfogalmazott jogállamiság elvét, ugyanis az ennek részét képező, kizárólag a törvénynek való alávetettség követelményével ellentétes a köz- és kormánytisztviselői kötelezettség kiterjesztése a vezetői iránti szakmai lojalitásra, ezen belül a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettségre. A jogállamiság követelményén túl a Ktv-én belül belső koherencia-zavar állapítható meg. A 37. § (4) bekezdés ugyanis ellentétes a 37. § (1) bekezdésében foglaltakkal, figyelemmel arra, hogy az e helyütt megfogalmazott objektív kritériumokkal szemben (pl. jogszabályoknak és az irányító testület döntésének megfelelő, szakszerű, pártatlan, igazságos eljárás) "a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettség" éppen a jogszabályoknak való alávetettség helyett a vezetői önkénynek való kiszolgáltatottságot is eredményezhet. Figyelemmel arra, hogy a Ktv. 37. § (4) bekezdése sérti a jogállamiság alkotmányos elvét, az ezen törvényhelyben megállapított kötelezettség megsértésére alapított, a Ktjv. 8. § (2) e) pontja, 8/ C. §a, valamint a Ktv. 17. § (2) bekezdésének e) pontja, 17/ E. §-a szerinti felmentés szabályai is alkotmánysértőek. A szakmai lojalitás követelményének való meg nem felelés, például a vezető által meghatározott egyes szakmai értékek esetleges vitatása mint felmentési indok nem felel meg a közigazgatás jogállamiságból fakadó, a törvény alá rendeltség követelményének. A köz- és kormánytisztviselő felmentése esetén az említett felmentési indok törvényi elismerése - figyelemmel a vezető iránti szakmai lojalitás szubjektív, pontos normatív tartalommal nem rendelkező fogalmára is - veszélyezteti a közigazgatási döntések pártpolitikai semlegességét, befolyástól való függetlenségét, pártatlanságát és ezzel együtt törvényességét. A Ktjv. és a Ktv. érintett, 2011. június 1-től a 2011. évi LII. törvénnyel megállapított szabályai éppen e törvény megalkotására okot adó, az indokolás nélküli felmentés lehetőségét megsemmisítő 1068/B/2010. AB határozattal szemben hasonló alkalmazotti kiszolgáltatottságot kívánnak fenntartani. A szakmai lojalitás követelményének ilyen tartalmú, a magyar jogrendszerben példa nélküli megfogalmazása ugyanis éppen azokat a garanciákat sértik, amelyek biztosítják, hogy a közigazgatás nevében eljáró tisztviselők magas szakmai színvonalon, pártpolitikai szempontból semleges módon, minden befolyástól mentesen, pártatlanul, kizárólag a törvények alapján hozzák meg döntéseiket. A közigazgatási szervezetben dolgozó köz- és kormánytisztviselők szigorúan hierarchizált szervezetben látják el feladataikat. Vezetőik utasításának engedelmességi kötelezettséggel tartoznak. A Ktv. 38. §-a a törvényesség biztosítása érdekében lehetőséget ad arra, hogy a köz- vagy kormánytisztviselő megtagadja a jogsértő utasításnak való engedelmességet, és szabályozza azt is, hogy a jogsértő utasításnak való engedelmesség megtagadása esetén miként mentesülhet a felelősség alól. Az utasítás megtagadásával ugyanakkor a beosztott szembe kerül a vezetője által meghatározott értékrenddel, a Ktv. és a Kjtv. érintett rendelkezései alapján viszont nem élvez felmentési védelmet. Sőt, a munkáltatói jogkör gyakorlója éppen az utasítás megtagadása okán szüntetheti meg felmentéssel a jogviszonyt. Az említett, az utasítás megtagadására vonatkozó, és más, a köz- és a kormánytisztviselő munkavégzésére vonatkozó szabályok elvesztik garanciális jelentőségüket, mert nem elvárható, hogy általában bárki nyíltan kiálljon szakmai és jogi álláspontja mellett, ha azzal jogviszonya fennmaradását veszélyezteti. I.5.2. Az I.5. pontban foglalt törvényi rendelkezések alkotmányellenesek azért is, mert sértik a köz- és kormánytisztviselők az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogát is. A bizalomvesztésre alapított felmentés törvényi lehetősége ugyanis magában hordozza a közszolgálati jogviszony önkényes, a munkáltató szubjektív megítélésén alapuló megszüntetésének lehetőségét, amelynek következtében előre kiszámíthatatlan módon kerülhet veszélybe a köz- és kormánytisztviselőnek és családjának létfenntartása is. Bármely közigazgatási döntés előkészítésekor kifejtett, a vezetőjével ellentétes szakmai vélemény kinyilvánítása is jogszerűen elvezethet a felmentéshez. E kockázattal a vélemény-nyilvánítás jogának ilyen terjedelmű korlátozása sérti az emberi méltósághoz való jogot is, feltétlen alárendeltséget, kiszolgáltatott helyzetet teremt a kormánytisztviselő számára. A köz- és kormánytisztviselőnek ez a kiszolgáltatott helyzete, az állami feladatmegoldás eszközeként való kezelése ellentétes az emberi méltósággal. A Ktv-ben és a Kjtv-ben a bizalomvesztésre alapított felmentés szabálya sérti az emberi méltóság alkotmányos jogát, figyelemmel arra, hogy mindennek részeként nem biztosítja a köz-és kormánytisztviselőnek a minden embernek kijáró tiszteletet, hogy az emberi személyiség értékét szem előtt tartva bánjanak vele. A 2011. LII. törvénnyel 2011. június 1-től bevezetett szabályok sértik azon jogi garanciát, hogy a közszolgálatban dolgozó nyíltan kiállhasson szakmaemberként álláspontja mellett, ha azzal bizalomvesztés címén éppen saját jogviszonya további fennállását veszélyezteti. I.6. A bizalomvesztésen alapuló felmentéshez kapcsolódó szabályok alkotmányellenességét nem érinti, hogy a Ktjv. 8/ C. § (2) bekezdése és a Ktv. 17/ E. § (2) bekezdése szerint a bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet. Állításunkat megalapozza a bizalomvesztéssel kapcsolatos, a Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) rendes- illetőleg rendkívüli felmondására vonatkozó szabályaihoz kapcsolódó legfelsőbb bírósági ítélkezési gyakorlat. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata szerint bizalomvesztésen alapuló munkáltatói rendes felmondás jogszerű indokának minősül, ha a munkavállaló a munkáltató előzetes tájékoztatása nélkül magáncélra jelentős anyagi előnyt fogad el a munkáltatóval tartós jogviszonyban lévő gazdasági társaságtól [BH2004. 388. Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 103. § (1) bekezdés c) pont]. Egy másik döntés szerint bizalmi jellegű munkakört betöltő személynek a szabadideje alatt, az ellátott munkakörhöz hasonló tevékenység során tanúsított magatartása jogszerű indoka lehet a munkáltató rendkívüli felmondásának [EBH2003. 894. Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont]. Mindkét ítélet ugyan a munkaviszony vonatkozásában született, ugyanakkor a két idézett jogsértés a közigazgatásban is alkalmas a bizalom megingatására. Mindkét idézett esetben egy-egy, a jogviszonyra vonatkozó szabályból eredő konkrét kötelezettség tényleges megsértése vezetett a munkáltatói jogviszony megszüntetéshez. Az ítéletek szerint a bizalomvesztés - az alkalmazotti kötelezettségszegés jellegére tekintettel - kizárólag következményként, és nem mint a megszüntetés okaként vehető figyelembe. Ezzel szemben a Ktv. és a Kjtv., figyelemmel a Ktv. 37. § (4) bekezdésében foglalt szakmai lojalitás kötelezettségére, önmagában a vezető által meghatározott szakmai értékek jogszerű vitatása okán - a köz- és kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tényként - alapot ad a felmentésre. E magatartás nem azonos az utasítás jogellenes megtagadásával, bármely munkafolyamat során csupán a vezetővel való szakmai szembehelyezkedés is elegendő a jogviszony megszüntetéséhez. II. A kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztviselő munkajogi védelme A Ktjv. 10. § (12) bekezdése szerint a"… Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (2) bekezdés a) pontja a kormánytisztviselői jogviszony tekintetében nem alkalmazható. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (4) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy a védelem a tisztségviselőt a megbízatása megszűnését követően nem illeti meg." II.1. A Ktjv. 10. § (12) bekezdése szerint az Mt. 28. § (2) bekezdés a) pontja a kormánytisztviselői jogviszony tekintetében nem alkalmazható. Az Mt. idézett rendelkezése figyelembe vételével korlátozott a szakszervezet előzetes egyetértési joga bizonyos, a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti vezetőt érintő munkáltatói intézkedés vonatkozásában. A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv az előzetes egyetértést a választott szakszervezeti tisztséget betöltő kormánytisztviselő kirendelése, tizenöt munkanapot elérő kiküldetése, az Mt. 150. § (1) bekezdésén alapuló más munkáltatónál történő foglalkoztatása, átirányítása (ha ez más munkahelyre való beosztással jár), továbbá felmentése esetén alappal akkor tagadhatja meg, ha a tervezett intézkedés végrehajtása a szakszervezet érdek-képviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne [Mt. 28. § (2) bekezdés b) pont]. A megszorító szabály alapján nem alapos az egyetértés megtagadása, ha a munkáltatói intézkedés elnehezítené annak a szakszervezeti szervnek a működését, melyben a kormánytisztviselő választott tisztséget visel. A Ktjv. 10. § (12) bekezdésében foglalt másik korlátozás kizárólag a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmének időbeli hatályát korlátozza. E szerint az Mt. 28. § (4) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy a védelem a tisztségviselőt a megbízatása megszűnését követően nem illeti meg. Az Mt. 28. § (4) bekezdése alapján az előbb említett védelem más jogviszonyban álló tisztségviselő megbízatásának idejére, illetve annak megszűnését követő egy évre jár, feltéve, ha tisztségét legalább hat hónapon át betöltötte. II.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. II.3. A Ktjv. 10. § (12) bekezdése alkotmányellenes, mert a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselők tekintetében korlátozza az e tisztséget választás útján betöltőket megillető, a II.1. pont szerinti jogokat. A különbségtétel, az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző negatív diszkrimináció. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a megkülönböztetés alkotmányellenes, ha nincs a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka azaz, önkényes. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel [4/1993. (II. 12.) AB határozat]. Nem megengedhető az a megkülönböztetés, ha a jogi szabályozás azonos jogi helyzetben lévő, azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket (881/B/1991. AB határozat.) II.4. A Ktjv. 10. § (12) bekezdésével érintett szabályozás az Mt. 28. §-ában érintett azonos jogalanyi körre, a választott szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozik. Ezen, azonos jogi helyzetben lévő jogalanyi kör vonatkozásában állapít meg a Ktjv. - a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indok nélkül - korlátozó rendelkezéseket a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselők hátrányára. Az Alkotmány 70/ A. § (1) bekezdése az "egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül" írja elő az egyenlő bánásmód biztosítását. A Ktjv. 10. § (12) bekezdésében az alkotmánysértőnek minősülő egyéb helyzet a választott szakszervezeti tisztségviselő kormánytisztviselői jogviszonyban állása. Hangsúlyozandó: a negatív diszkriminációt eredményező szabály érvényesülésénél nem az a meghatározó, mely területen működik az a szakszervezet, melynek a kormánytisztviselő valamely választott tisztségviselője. A döntő: az érdekképviseleti tevékenység - akár nem a Ktjv. hatálya alatti munkáltatónál, hanem a közszféra más területén vagy a versenyszférában - kormánytisztviselői jogviszony fennállása melletti ellátása. Amint jeleztük: az érintett, összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyi kör a választott szakszervezeti tisztségviselő. Kormánytisztviselői jogviszonyban álló tisztségviselő esetén - bárhol is tölti be funkcióját - a felettes szakszervezeti szerv előzetes egyetértési joga az Mt. ezzel kapcsolatos, más foglalkoztatási jogviszonyokban (pl. köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszony) teljes körűen érvényesülő védelmi szabályaihoz képest korlátozott, azonosan e védelem időbeli hatályával. Összességében a Ktjv. 10. § (12) bekezdése sérti az Alkotmány 70/ A. § (1) bekezdését, figyelemmel arra, hogy a kormánytisztviselői jogviszonyára tekintettel korlátozza a választott szakszervezeti tisztségviselőket általános jelleggel megillető védelmi szabályokat. III. A Kormánytisztviselők napja A Ktjv. 63/A. §-sa szerint a Kormánytisztviselők Napja július 1-je, amely az e törvény hatálya alá tartozó szerveknél - a munkaviszonyban állókra is kiterjedően - munkaszüneti nap. Az ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakört betöltők esetében a Kormánytisztviselők Napja nem minősül munkaszüneti napnak." III.1. A kormánytisztviselői jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 125. § (1) bekezdése szerint - többek között - munkaszüneti napon a rendeltetése folytán e napon is, vagy megszakítás nélküli munkarendben működő munkakörben foglalkoztatható a munkavállaló. A törvényi definíció szerint a megszakítás nélküli munkarend egyik lehetséges feltétele, hogy - indítványunk esetében az ügyfélszolgálati munkakör - társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan. A Köz- és kormánytisztviselők Napján - e munkaszüneti nap 2001-es bevezetése óta - soha nem szüntette be teljes körűen működését a központi és a helyi közigazgatás, az Mt. 125. § (1) bekezdésében foglalt, a munkaszüneti napi foglalkoztatásra vonatkozó szabályok alapján lettek - például az ügyfélszolgálatosok - e napon munkavégzésre kötelezve. III.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. III.3. A Ktjv. 63/ A. §-sa alkotmányellenes, mert a kormánytisztviselői jogviszonyban állók közül az ügyfélszolgálaton dolgozókat - munkavégzésük helyére és munkakörükre tekintettel - megfosztja egy munkaszüneti napra, a Kormánytisztviselők napjára való jogosultságtól. A különbségtétel, az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző negatív diszkrimináció. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a megkülönböztetés alkotmányellenes, ha nincs a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka azaz, önkényes. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel [4/1993. (II. 12.) AB határozat]. Nem megengedhető az a megkülönböztetés, ha a jogi szabályozás azonos jogi helyzetben lévő, azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket (881/B/1991. AB határozat.) III.4. Az Alkotmány 70/ A. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság idézett határozataiból megállapítható: azonos jogviszonyban álló kormánytisztviselők között tesz a Ktjv. 63/ A. §-sa az egyenlő bánásmódot sértő hátrányos megkülönböztetést - az egyébként meglehetősen pontatlanul definiált - ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakört betöltők terhére. A megkülönböztetés alkotmánysértő negatív diszkrimináció, mert nincs az eltérő szabályozásnak összehasonlítható, ugyanazon jogviszonyban állók között a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka azaz, a megkülönböztetés önkényes. Az Mt. 125. §-ában foglalt - a munkaviszony mellett például a közalkalmazotti és köz- valamint kormánytisztviselői jogviszonyra is hatályos - szabályozás valamennyi, az adott foglalkoztatási jogviszonyban állónak megkülönböztetés nélkül biztosítja a törvény szerinti munkaszüneti napokat. E napokon - ha azok egyébként a beosztás szerinti munkanapra esnek - általános szabály szerint az alkalmazottak mentesülnek munkavégzési kötelezettségük alól. Az Mt-ben nevesített kivételes esetekben lehet e napra a munkáltatónak a rendes vagy rendkívüli munkavégzés szabályai szerint munkát elrendelni. A munkajogi szabályozás tehát a munkaszüneti napra való jogosultság biztosítása mellett a törvényben meghatározott körben - többek között - a közigazgatás ügyfélszolgálatain teszi lehetővé a munkáltatónak a munkavégzési kötelezettség elrendelését. Ugyanakkor mindez csak lehetőség, nem feltétlenül jár a tényleges munkaszüneti napi munkavégzéssel. Ennek alapján a tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka a kormánytisztviselői jogviszonyban állók közül az ügyfélszolgálaton dolgozókra vonatkozó, így hátrányosan megkülönböztető, a Kormánytisztviselők napjától mint munkaszüneti naptól megfosztó különös szabálynak. Megjegyezzük, a Ktjv. 63/ A. §-ának szabályozási logikája alapján valamennyi olyan foglalkoztatott megfosztható lenne - akár az összes - munkaszüneti napra való jogosultságától, aki az Mt. 125. §-a alapján e napa munkavégzésre beosztható. Így a Ktjv. 63/ A. § alkotmányosságának elismerése azt jelentené, hogy például a kórházi orvosnak és ápolónak, a benzinkutasnak vagy éppen a rendőrnek, tűzoltónak egyetlen munkaszüneti napra sem lenne jogosult, figyelemmel arra, hogy az Mt. szerint elviekben az év bármely napján foglalkoztathatók. Kérem az MKKSZ képviseletében a T. Alkotmánybíróságot, hogy a fentiek alapján az indítványban érintett törvényi rendelkezéseket alkotmánysértő tartalmunkra tekintettel megsemmisíteni szíveskedjék. Budapest, 2011. július ".."
Tisztelettel:
Fehér József főtitkár |
|
|
 Mottó: De miről önmagunk lemondunk, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.
(Deák Ferenc)
|
Szakszervezetek plusz
 |
