A társaság csak az egyik dolgozójának ad helyi utazási bérletet, mert bár ugyanabban a városban lakik, de gyalog jár dolgozni, és a munkájával kapcsolatosan – könyvelőhöz megy, viszi az anyagot – gyakran közlekedik busszal. Ebben az esetben hogyan kell adózni? – kérdezte az Adózóna olvasója, hozzátéve, hogy a társaság többi dolgozója semmilyen juttatásban nem részesül. Surányi Imréné okleveles közgazda szakértő válaszolt.
A helyi bérlet juttatása 2017. január 1-jétől nem minősül béren kívüli juttatásnak. Azonban a személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) 2016. december 31-én hatályos 71. paragrafusa szerint béren kívüli juttatásnak minősülő, de a 2017. január 1-jén hatályos 71. paragrafusa szerint béren kívüli juttatásként nem nevesített juttatásokat (többek között a helyi utazási bérletet) a munkáltató (ideértve a személyesen közreműködő tagja tekintetében a társas vállalkozást is) 2016. december 31-ét követően a juttatásokra vonatkozóan a 2016. december 31-én hatályos szabályokban meghatározott feltételek szerint, de az egyedi értékhatárok figyelmen kívül hagyásával egyes meghatározott juttatásként adhatja [szja-törvény 89. § (6) bekezdés].
Ez azt jelenti, hogy a társaság a munkavállalónak kifizetői adózás mellett egyes meghatározott juttatásként adhatja a cég nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérletet, amelynek elszámolt költsége után 1,18x(0,15szja+0,195eho) fizetési kötelezettsége keletkezik [szja-törvény 89. § (6) bekezdés és a 2016. december 31-én hatályos szja-törvény 71. § (1) bekezdés f) pont]. A bérletjuttatást nem kötelező minden munkavállalónak adni.
Fontos azonban, hogy ez a juttatás csak abban az esetben minősül egyes meghatározott juttatásnak, ha arról van a munkáltató nevére szóló számla (akár oly módon, hogy a bérletet közvetlenül a társaság vásárolja meg, akár úgy, hogy a munkavállaló megelőlegezi annak árát, és megveszi).
Kérdés, hogy akkor is adóköteles juttatásnak minősül-e a munkavállaló részére történő bérletjuttatás, ha a munkakörének ellátásához nélkülözhetetlen a tömegközlekedés igénybevétele?
A NAV álláspontja szerint ilyen esetben alkalmazható az a rendelkezés, amelynek értelmében nem keletkezik bevétel olyan dolog használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelyet a munkáltató a tevékenységében közreműködő magánszemély (munkavállaló) részére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként biztosít [szja-törvény 4. § (2a) bekezdés]. Ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a munkavállaló feladatának ellátására tekintettel történő igénybevétel mellett a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és egyébként a magáncélú igénybevétel nem zárható ki (kivéve, ha a törvény a magáncélú használatot adóztatható körülményként határozza meg).
A helyi bérlet például kézbesítők, postások, szociális gondozók esetében általában a napi munkavégzés feltétele, így annak juttatása a tevékenység ellátásához biztosított dolognak tekinthető akkor, ha a munkavállaló napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén, telephelyén kívül közösségi közlekedés igénybevételével látja el a tevékenységét, és ez a munkaköri leírásából is egyértelműen kiderül. Így azon munkavállalók esetében, akiknél a munkavégzéshez elengedhetetlen a helyi bérlet, a munkáltatót nem terheli szja- ás ehokötelezettség, és a munkavállalóknak nem kell a munkaidő végeztével leadniuk a bérletet [2011/25. Adózási kérdés].
Forrás: Adózóna
