A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét arra kérte az autopro.hu munkatársa, hogy értékelje a nemzetgazdasági miniszter által felvetett, majd több szakszervezet által kommentált munkahelymegőrző kezdeményezést.

 - Egyre érzékelhetőbb a bérfeszültség hazánkban, hiszen idén több sztrájkhelyzet alakult ki járműipari vállalatoknál. Megfelelő eszköz a probléma enyhítésére a nemzetgazdasági miniszter által felvetett járulékcsökkentés?

- Szükség lenne egy bérfelzárkóztatási programra, hiszen mag Magyarországon a nettó bér átlagosan 25 százaléka az osztrák fizetésnek. Amíg ez az állapot fennáll, addig versenyképtelenek vagyunk, ez a nyugati határszélen különösen súlyos probléma. Még ha a vásárlóerő-paritást vesszük alapul, akkor is nagyjából harmada a magyar érték az osztrákénak. Ezen mindenképp változtatni kell, ám pusztán járulékcsökkentéssel nem lehet megoldani a gondot. Még ha az összes járulékot elengedné a kormányzat, ami nyilván irreális, az azt eredményezné, hogy az osztrák bérek 40 százalékát lehetne itthon megkeresni.

- Ekkor még a felénél sem lennénk a szomszédok fizetésének.

- Így van. Ha mondjuk 3 százalékkal csökkennének a járulékok, akkor az azt jelenti, hogy a  munkaadók járulékterhei 3 százalékponttal csökkennek. Amennyiben a vállalatok egy az egyben továbbadják a munkavállalóknak, akkor mindössze 3 százalékkal fognak nőni a bérek. Ez nem fogja itt tartani a munkaerőt. Ezért mi azt mondjuk, hogy össze kell hangolni mindazon eszközöket, amelyek a kormányzat és a gazdasági szereplők rendelkezésére állnak, éspedig hosszú távon. Kell egy járulékcsökkentési program, aminek lehetne egyfajta ütemezése, például olyan ütemben csökkentenénk a járulékokat, amilyen mértékben nő a GDP. A másik fontos feladat, hogy az uniós forrásokat olyan módon kellene felhasználni, hogy a termelékenységet javítsák, az élőmunka igényét viszont csökkentsék. Ne az legyen tehát egy pályázat feltétele, hogy mennyi új munkahelyet teremt a fejlesztés, hanem hogy mennyivel javítja a program a cég versenyképességét, a hozzáadott értéket egységnyi munkaerő mellett, vagy akár kevesebb munkaerő esetén. Az így felszabaduló munkaerő pedig el tud máshol helyezkedni. Azt is világossá kell tenni a vállalatok számára, hogy nekik is bele kell nyúlniuk a zsebükbe. 25 év elmaradásban vagyunk e téren. A rendszerváltás óta a magyar és a teljes közép-kelet-európai gazdaságpolitika arra épített, hogy lényegesen olcsóbb volt a munkaerő, mint Nyugat-Európában, ugyanakkor képzettségében, hatékonyságában, termelékenységében pedig hasonló színvonalú az itteni munkavégzés. Ezért jöttek ide szívesen a cégek. Kénytelenek vagyunk szakítani ezzel, különben elveszítjük a munkaerőt.

- A fizetésen múlik minden?

- A másik nagy halmazt az életkörülmények jelentik, amelyek miatt valaki szívesen Magyarországon marad. Itt is össze kell hangolni a feladatokat: lakáshoz jutás feltételei, iskoláztatás, egészségügy színvonala, milyenek a nyugdíjazási kilátások. Ezek azok, amelyek a nyugattól megkülönböztetnek bennünket. Azt gondolom, a tehetséges fiatalok jelentős része nem azért megy el külföldre, mert nem szereti ezt az országot, hanem mert kint jobb körülményeket talál. Pedig összességében nem biztos, hogy máshol jobbak a körülmények. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy mondjuk Londonban olyan lakáskörülmények adottak, mint idehaza, ott nem lehet a nagymamánál ebédelni, legfeljebb Skype közvetítésével kommunikálnak a rokonok. A házastárs nem feltétlenül talál munkát, talán a szomszéd sem a legkedvesebb. Egyszóval számos körülményt érdemes számba venni, s ennek mentén egy hosszú távú programot kiépíteni idehaza. Nem fogunk tudni egyik napról a másikra bért emelni. Kampányszerű lépések helyett átfogó megoldásra van szükség.

- Említette, hogy összefogás révén válhat vonzóbbá a magyar munkaerőpiac. Ez akkor tehát nem csupán a kormányzaton múlik.

- Ebben a folyamatban nyilván a vállalkozóknak is szerepet kell vállalniuk, de feladatot kaphat a jegybank az inflációs politika meghatározásával, az energiaárak szabályozása is fontos eszköz lehet. Így, összességében lehetne élhetőbbé tenni az országot. Persze közben nem felejthetjük el, hogy vannak versenytársaink.

- Ott van például északi szomszédunknál a Jaguar gyára, amely mágnesként vonzza a munkaerőt.
- Pontosan. Ha nálunk nagyon elszaladnának a bérek, a versenytársainknál viszont nem - noha ez a helyzet jelenleg nem áll fenn -, akkor el tudnák vonni tőlünk a működő tőkét, a befektetéseket. Ezért van szükség arra, hogy a fejlesztések összehangoltan történjenek.

- Összefoglalva tehát úgy látja, hogy a járulékcsökkentés nem oldja meg a hazai munkaerőpiac problémáit?

- A járulékcsökkentéssel egyetértek, de önmagában nem fog megoldást hozni.

Forrás: autopro.hu

Szakszervezetek.hu hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesülhessen a szakszervezetekkel kapcsolatos hírekről.